2011. október 10., hétfő

Szabad szoftver = Szabad kultúra

Épp most olvasom a "Szabad kultúra" c. könyvet. Előtte meg a "Hacker kiáltvány"-t fejeztem be. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de engem nagyon felbasz, amerre manapság halad a kultúrának nevezett valami. Úgy látszik, a hatalmon lévő osztálynak már nem elég, hogy a földek és gyárak felett monopóliumuk van (vagyis a földműveseket és a munkásokat kizsákmányolják)... az információból is árucikket akarnak csinálni, és afelett is monopóliumot szerezni.
Na én ezért szoktam mondani, hogy a szabad szoftver többről szól, mint a nyíltan elérhető forráskódról. A szabad szoftver a fentebb leírtak elleni harc, hogy az alkotás (mind a művészeti, mind a tudományos) ne legyen a profit lelketlen gépezetének az alárendeltje. Igen, lehet windows-t venni és használni, végülis nem is olyan rossz az, mint ahogy lehet külföldi gyümölcsöt is venni a boltban, meg nem szelektíven gyűjteni a hulladékot. A környezetünknek és saját magunknak mégis azzal teszünk jót, ha szelektíven gyűjtjük a szemetet, magyar termelőktől veszünk ennivalót... és szabad szoftvereket használunk.

2011. szeptember 29., csütörtök

24 órás sörözés, avagy a pokolba vezető út borsodi-s dobozokkal van kikövezve :)

Megmérettettünk, és elbuktunk. Megpróbáltuk a lehetetlent, hogy kiálljuk az erő és akarat próbáját, hogy joggal mondhassuk el magunkról: emberek vagyunk. De nem sikerült.
A terv egyszerűnek tűnt: töltsünk egy teljes napot, 24 órát sörözéssel, méghozzá szigorú következetességgel betartva azt a szabályt, hogy minden órában pontosan egy sört iszunk meg, se többet, se kevesebbet. Őszintén szólva nem tudhattuk előre, hogy milyen démonokkal lesz dolgunk... mivel még sosem próbáltuk (és nem is hallottunk senkiről, aki próbálta volna), ugyanolyan esélyjel hihettük, hogy sima ügy lesz, mint hogy azt, hogy már 8 sör után kidőlünk. Teszteltük a nullhipotézist, és a következőkre jutottunk.
A lendület szinte mindenkinél a 7. sörnél akadt meg (most már értem, hogy miért mágikus szám), de az egyedek 60-70%-a azért bírta a 10-11-ik sörig. A lélektani határnak a 12. sör bizonyult, annál tovább ugyanis senki nem jutott alvás nélkül. Bár okunk lenne a szomorúságra, életre szóló tapasztalatokkal felvértezve fogunk majd neki a következő kísérletnek.

2011. szeptember 20., kedd

Hacktivity 2011

A múlt hétvégét a Hacktivity konferencián töltöttem. A Hacktivity egy főként informatikai biztonsággal foglalkozó szakmai konferencia (vagy egyszerűbben mondva hacker konferencia), de ezzel kapcsolatban sok érdekes, egyéb téma is előjön. Nem volt olcsó a belépő, de megérte elmenni.
Volt előadás például beágyazott eszközök botnetbe való szervezéséről, tűzfalakról, mobil rendszerek hackeléséről, a közelgő kiberháborúról, stb. Pavol, a szlovák hacker, akiről egy korábbi bejegyzésemben írtam, a crypto-anarchista mozgalomról tartott előadást, az egyetlen női előadó pedig (egyedül az ő előadásán volt tele a kisterem :D) a social engineering-ről. Bár a prezentációk érdekesek voltak, a konferenciára a workshopok miatt volt érdemes elmenni (az előadások úgyis felkerülnek a honlapra).
Volt wifi-hálózat feltörő, kód-visszafejtő, packet-sniffer, pendrive adat-mentő workshop, és még egy pár amire nem mentem be. Ezekből sokat lehetett tanulni. Ezen kívül az egész konferencia alatt volt hardware hacking és lockpick workshop is. Az előbbi helyen a HACK-esek voltak, és az ún. Metaboard nevű arduino klónt lehetett összeforrasztani, majd programozni. Mondanom sem kell, a legtöbb időt náluk töltöttem. A lockpick műhely szintén nagyon érdekes volt, zárak roncsolásmentes kinyitásáról szólt, volt róla előadás is. Érdekes téma.
Összességében nagyon jó konferencia volt, remélem jövőre is sikerül elmennem.

PGP crypto night

Megint későn blogolok a történt eseményekről, de inkább később, mint soha :). Szeptember 8-án volt egy PGP crypto night a HACK-ben. Itt már tényleg valódi keysigning party volt. Az új debian rendszeremen sikerült is jól belőni a GnuPG-t, generáltam kulcsot (amit végre tényleg használni is fogok valamire), alá is írták jó sokan, és a Nemzeti Információ Infrastruktúra Fejlesztési Intézet kulcsszerverére is felkerült. Akit érdekel, itt a publikus kulcsom ujjlenyomata: 5A60 6B6B 4F81 34C6 C348 DB77 BC81 4167 B861 84C2
Ha már itt tartunk, az előbb említett intézettől el is látogatott hozzánk egy arc. Elég durván nyomta... természetesen csak olyanoknak írta alá a kulcsát, aki fényképes igazolvánnyal igazolta magát, és azt is csak azután, hogy email-ben megbizonyosodtunk egymás emberi mivoltáról :D. Ezen kívül CAcert hitelesítés is folyt az este, három elég durva CAcert assurer hitelesített minket, így nekem már csak 5 pont kell, hogy én is hitelesíthessek másokat. A CAcert egyébként azért jó, mert aki ott hitelesítve van, az használhatja a CAcert tanusítványait, pl. kód-aláírásra.

2011. szeptember 8., csütörtök

A vélemény-hatalom dolgozik

Hallottátok? Egy statisztika szerint közel négyszáz milliárd dollárnyi kárt okoz évente a kiberbűnözés. Ki olyan hülye hogy ezt elhiszi?
Sajnos nagyon is sokan. Persze akinek van halvány fogalma a témáról, az nem hiszi el, de akinek nincs, annak nincs oka kételkedni benne, hisz ha ezt mondja a média, akkor ez így igaz. Ez is a globális vélemény-hatalom működésének egy nagyon szép példája.
Mostanában ugye a "hacker" az aktuális közellenség, ahogy picit régebben az arab terrorista volt. Akkoriban az olajat akarták megszerezni, most pedig, mivel a világhatalom látja, hogy az interneten egyre inkább terjed a szabad információ, többek között RÓLUK (amit nem engedhetnek meg, az embereknek nem szabad tudniuk a világhatalom létezéséről), ezért most az az elsődleges cél, hogy az internetet kontrollálni lehessen. Viszont ha egyszerűen csak törvényben bevezetnék, az nagy ellenállást keltene, ezért aztán rendeznek egy csomó kamu-incidenst (ld. Anon, Wikileaks, LulSec, stb), meg a fentiekhez hasonló kamu statisztikákat csináltatnak, hogy amikor tényleg bevezetésre kerül a korlátozás, az emberek úgy fogadják el, hogy az szükségszerű.

2011. augusztus 28., vasárnap

Nowherehill koncert

Az év legmelegebb napján visszatértünk a párommal (apropó: azóta már a menyasszonyom) Miskolcra, igazi otthonunkba, hogy egy régi ismerősöm újonnan alakult bandájának koncertjét meghallgassuk. Ez a banda a Nowherehill. Hát mit mondjak... nem volt semmi.
Alig hallok manapság jó rockzenét, de ez az volt. A helyszín is jó választás volt, a Miskolc Galéria eldugott kis udvara jó helyet adott a kis underground közösségnek. Viktort, az énekest még akkor ismertem meg, amikor Miskolcon laktam, pár évig együtt játszottunk Live Vampire szerepjátékot. Azok az összejövetelek is megérnének egyszer egy blogbejegyzést egyébként.
Nem egy tipikus pogózós koncert volt, inkább nyugodtan, ülve tombolós, a zenék mégis annyira sodróak voltak, hogy kicsit még most is a hatása alatt vagyok. Az egyetlen szám amelyik nem tetszett tőlük egy Dream Theater feldolgozás volt. Soundcloud-on meghallgathattok tőlük néhány szerzeményt, de azt megsúgom, hogy az igazán jó számaik csak koncerten hallhatók, illetve remélem, hogy nemsokára egy album formájában is megvehetem.

Test Driven Development tanfolyam

A múlt héten a cég jóvoltából elmentem egy Test Driven Development tanfolyamra. A tanfolyamot egy Jon Jabber nevű, igazi hamisítatlan brit akcentusú fazon tartotta, aki egyrészt jó fej volt, másrészt szakmailag kevés felkészültebb emberrel találkoztam eddig.
Az utóbbi időben sokat olvastam Agile, TDD és Clean Code témakörben, ezért úgy gondoltam, nem sok újat fog tudni mondani, de szerencsére nem így volt. Arra számítottam, hogy a tanfolyam a Clean Code átismétlése lesz, ehhez képest szinte csak olyanokat tanultam, amik abban nincsenek benne, mégis egy témakörhöz tartoznak, és persze nem is mondanak egymásnak ellent.
Bár a TDD irányelveivel abszolút egyet értek, értem és tapasztalom, hogy miért teszi gyorsabbá a fejlesztést, C++ programozóként mégis furcsa, hogy úgy kell programoznom, hogy az olvashatóságot fontosabbnak tartom a hatékonyságnál (a kettő ugyanis gyakran ellentmond egymásnak). Szerencsére a tanfolyam kifejezetten a C++-ra koncentrált, a tag sok hasznos tanácsot adott kifejezetten C++ témában, és persze megint bebizonyosodott, hogy néhány évig még tanulnom és használnom kell ezt a nyelvet ahhoz, hogy tényleg azt mondhassam: értek hozzá.

Cyberpunk reneszánsz?

Picit régebben el voltam keseredve, hogy a kedvenc művészi irányzatomat/szubkultúrámat/irodalmi stílusomat (válassz egyet), a cyberpunkot nagyon elhanyagolják. A cyberpunknak igazából a 80-as években volt aranykora, a 90-es években vált populárissá (ennek a tetőpontja volt 99-ben a Mátrix), azóta viszont egyre csak degradálódik, kevés ilyen mű jelenik meg. Az utóbbi időben viszont ez a tendencia kezd fordulatot venni.
A magyar művészek sem hanyagolják el az irányzatot (Szintetikus álom, Adás, 1, de én még a Kontrollt is ide sorolom), filmek és sorozatok is jelennek meg néha napján (Tron Legacy, Caprica), William Gibsonnak is kb fél éve hogy megjelent a legutóbbi regénye, számomra a leglátványosabb "fejlődés" viszont a játékok terén volt. Sok cyberpunk játék jelent meg az utóbbi időben. Ezek közül kettőt emelnék most ki: a Gemini Rue-t, és a Deus Ex 3-at, de jelentek meg mások is, pl. az Alternativa c. hangulatos kalandjáték, és az EYE: Devine Cybermancy c. nagyon összetett FPS, amiben a cyberpunk keveredik a misztikummal.
A Gemini Rue egy régi vágású kalandjáték, első ránézésre a Beneath the Steel Sky-ra emlékeztet a leginkább. Sokan szidják a pixeles grafikát, de szerintem ez is hozzájárul a varázshoz. A játék folyamán két karaktert irányítunk felváltva, egy fiatal amnéziást, akit egy furcsa helyen tartanak fogva, és egy kiégett nyomozót, aki a testvére után kutat. A két karakter sorsa egészen furcsa módon fonódik össze, rég nem találkoztam játékban ennyire jól eltalált, fordulatos és izgalmas sztorival. A fejtörők egy átlagos kalandjátékokon nevelkedett rutinos játékos számára nem jelenthetnek gondot, logikusak is, és pixel vadászatra sincs szükség, szóval teljesen rendben van.
A Deus Ex - Human Revolution egy nagyságrenddel komolyabb játék, pár napja jelent csak meg, de persze én egyből rávetettem magam. Az első részt egyszerűen nem lehetett nem imádni, és szerintem a másodikkal sem voltak nagyobb bajok, bár az első rész szintjét nem ütötte meg. A harmadik részt azért vártam annyira, mert aki látta, azt mondta, hogy olyan jó, mint az első rész. Pár óra játék után elmondhatom, hogy igen, igazuk van. A történetnek a jelek szerint az augmentációk a központi témája, az intrót nézve libabőrös lettem, a Ghost in the Shell-ből a Making of Cyborg jutott az eszembe. Ajánlom mindenki figyelmébe a játékot.

Gentoo blog

Megfogadtam, hogy ebben a blogban leírok mindent, amivel épp aktuálisan foglalkozok, szóval úgy döntöttem, most behozom a lemaradást, és visszamenőleg is kipostolok pár dolgot. Először is azt, amivel a múlt héten elég sok időt eltöltöttem.
Indítottam ugyanis egy külön blogot, amiben egy gentoo linux rendszer születését és fejlődését követem nyomon (megtaláljátok a blogjaim közt). A régi laptopomra telepítem fel, amin már van egy debian is, de csak azért, hogy amíg a gentoo nincs kész, tudjam azért használni valamire. A múlt héten egy fontos mérföldkőhöz jutottam a gentoo-val: sikerült feltelepíteni. A telepítés részletes menetét persze kiposztoltam, nem csak a blogpost-os blogomba, hanem két másik oldalra is, ahol szintén vezetek blogot (repostolom őket), ezek pedig a logout, és az androbit.
Miután kiment a leírás első része, mindkét oldalon megkért az admin, hogy rakjam ki teljes értékű cikként az oldalra. Ezt akkor elutasítottam, előbb megírtam a második részt is, és úgy együtt lett publikálva mindkét oldalon. Az Androbit kevésbé ismert, de kizárólag informatikai portál, a logout pedig a PH lapcsalád tagja, inkább közösségi portál, de a számtech szakmai cikkeken van főleg a hangsúly. Büszke vagyok rá, hogy mindkét oldalon címlapos írás lett a cikkből. Itt vannak a linkek ha valakit érdekel:
Logout
Androbit

2011. július 10., vasárnap

Microchip USB workshop

A Microchip, a PIC mikrokontrollerek gyártója úgy néz ki szeretné újra közkedveltté tenni a PIC-eket a hobbisták körében, az utóbbi időben ugyanis az AVR előnybe került (az arduino-ról nem is beszélve, amin szintén AVR teljesít szolgálatot). Szerintem emiatt is rendeztek egy USB workshopot, amire el is sikerült jutnom. A pofátlan árukapcsolás keretében csak az vehetett részt, aki (bár kedvezményesen) megvette a 16 bites PIC starter kit-et, de amúgy is akartam valami hasonlót venni, úgyhogy alapvetően nem bántam meg. A résztvevők között egyébként valószínűleg én voltam a legfiatalabb... ott találkozhattam az igazi öreg motoros hardver mérnökökkel. Kicsit feszengtem is a hippis öltözékemben a sok elegáns inges szaki között :D.
Maga a workshop inkább a feledhető kategóriába tartozott, az eleje inkább Microchip reklám volt, mint szakmai előadás. Én elvártam volna mondjuk az USB részletekbe menő bemutatását, adatátviteli protokolltól kezdve lábkiosztáson át (ami mondjuk USB esetén nem túl bonyolult :D) a soros jel modulálásáig. Az viszont látszott, hogy az előadó tudja miről beszél, a workshop második felében ugyanis egyrészt kérdésekre válaszolt, másrészt mutatott néhány demó alkalmazást élesben.
Az USB vezérlése PIC-el egyébként egyáltalán nem bonyolult, mindenre van demóalkalmazás, és sima C-ben lehet programozni. A starter kit amit kaptam tényleg eléggé basic, de kezdésnek nem rossz. Egy kis méretű nyomtatott áramköri lap, amire integrálva van a mikrokontroller, a programozó, egy potméter, egy kis méretű LED-es kijelző, egy RGB LED, három USB port, és néhány kapacitív érintésérzékelő. Gondolkodtam, mit lehetne ezzel kezdeni.
Első ötletem abból indult, hogy szeretnék venni a jövőben egy USB-vel ellátott routert, amire egy OpenWRT-t rakva, és rákötve egy vinyót, folyamatosan üzemelhetne (szigorúan csak legális tartalmakkal operáló :P) letöltőközpontként anélkül, hogy a sok áramot fogyasztó gépet be kellene kapcsolni. Ugyanakkor az OpenWRT-re való belépésre így is kellene a számítógép. Mivel valszeg csak néhány jól meghatározott művelet végrehajtására használnám ilyenkor, ezért arra gondoltam, hogy egy kis USB-s eszközzel ezt teljesen jól meg lehetne oldani. Az eszköz rá lenne kötve a routerre, a PIC és a host programja természetesen kommunikálna egymással, és a LED-es kijelzőn megjelenő egyszerű menüs felületen lehetne kezelni a letöltőközpontot. Már csak egy USB-s router kéne, hogy ezt el tudjam kezdeni... (vagy be kéne építeni a mostaniba egy USB-t :) ).

Juniális

Gyerekkorom kedves élményei közé tartozik a majális. Régen a szüleink mindig elvittek minket annak a cégnek a majálisára, ahol mindketten dolgoztak. Én mindig jól éreztem magam, bár ez, egy gyerekről lévén szó, nem meglepő. A majális hagyománya, mivel sokan a szocialista rendszerhez kötik, sajnos erősen kiveszőben van.
Szerencsére nem mindenhol. Semmiképp se szeretnék cégeket reklámozni, akár ott dolgozok, akár nem, de az Ericssonnál, ahol már majdnem fél éve vagyok alkalmazásban, még mindig él a hagyomány, igaz, juniális néven (mivel júniusban van). Idén mi is elmentünk párommal, és bár megállapítottuk, hogy erre majd gyerekekkel lesz igazán érdemes eljönni, azért mi is jól éreztük magunkat. Rengetegféle program volt, főként gyerekeknek, de azért mi is el tudtunk szórakozni (főleg én :D pl. falmászás, íjászat, repülőgép szimulátor :P).
Anno amikor megtudtam, hogy felvesznek az Ericsson-hoz, volt bennem egyfajta rossz érzés, amiért "eladtam a lelkem egy nagyvállalatnak". Továbbra sem gondolom, hogy az Ericsson sokkal másabb lenne, mint a többi multi, de egyre inkább látszik, hogy ez egy sokkal családközpontúbb cég, mint pl. a legtöbb amerikai (az Ericsson svéd cég). Ez a tény pedig azért könnyít a lelkemen... lehet, hogy végül a pokolra kerülök, de legalább majd a családom jól érzi magát :).

Tavaszi Wing Tsun napok

Ez a bejegyzés picit későn született, a Tavaszi Wing Tsun napok ugyanis már több hete volt, mégis úgy gondoltam jó lenne beszámolni róla. Akik közelebbről ismernek tudják, hogy immáron majdnem 7 éve a wing tsun kung-fu-t gyakorlom. Az ezzel járó egyik kötelezettség, hogy minden fél évben el kell menni egy-egy szemináriumra, ami majdnem ugyanolyan edzés, mint máskor, csak sokkal többen vagyunk, és a kelet európai főinstruktor, Si-fu Máday Norbert tartja.
Az idei tavaszi szeminárium amire eljutottam a Tavaszi Wing Tsun napok nevű eseménnyel esett egybe (a megnevezés érdekes, ugyanis a wing tsun "gyönyörű tavaszt" jelent). Az edzések nagyon érdekesek voltak (voltak fabábu technikák, eszközös alkalmazások, rendvédelmi- és katonai alkalmazások, földharc, stb.), de ezt már megszokhattam. Az idei szemináriumot nem csak ez tette különlegessé.
Máday Si-fu kezdeményezése a "Harcművészek a határon túliakért", ami arról szól, hogy határon túli gyerekeket hoznak el Magyarországra, és ingyen oktatják őket harcművészetre, vagyis testi, lelki és szellemi kitartásra, fegyelemre. Idén több mint száz gyereket hoztak el, és bár nem velük egy teremben edzettünk (ők karate-t tanultak szintén nagyon magas fokú mesterektől), jó érzés volt, hogy legalább kicsit részese vagyok egy ilyen megmozdulásnak.
A másik érdekes mozzanat az volt, amikor az egyik edzés végén Si-fu egyik öreg rokona csatlakozott. Máday Si-fu nagyon a szívén viseli a haza és a nemzet sorsát, így nem meglepő, hogy néha a szakmai elméleti oktatás után kicsit mesél nekünk a magyar történelemről is, persze kicsit más megvilágításban, mint ahogy az a gimis történelemkönyvekben van. Az öreg rokon egy 93 éves bácsi volt, aki megjárta a Don kanyart. Kérésünkre elénekelt néhány akkori katonadalt, de pár vidám szerelmes nóta is elhangzott. Érdekes élmény volt... nekem nem tűnt habzó szájú náci-fasisztának, mint ahogy azt el akarják hitetni a történelem könyvek Horty katonáiról :).

RFID workshop a HACK-ben

Tegnap megint részt vettem egy érdekes eseményen a H.A.C.K.-ben. RFID workshopot tartott Pavol, egy szlovák hacker, aki a Mifare kártyák biztonságával foglalkozik hivatásszerűen. A workshop elején én tartottam egy kisebb bevezető előadást magáról az RFID-ről, ami egy egész érdekes beszélgetést indukált az RFID biztonságról és társadalmi hatásairól.
Pavol az előadás alatt bemutatta az általuk írt programot, ami egy a PC-re csatlakoztatott RFID olvasóval képes visszafejteni egy Mifare kártya azonosító kódját. Ezzel már csak annyi a dolgunk, hogy egy blank kártyára feltöltsük, és máris kész a klónozott címkénk. A workshop alatt ezt a gyakorlatban is bemutatta. Volt olyan kártya, aminek a törése pár másodperc alatt sikerült, de egy normálisabb védelemmel rendelkező kártya törése is lement kb 40 perc alatt.
Ezután Pavol tartott még egy előadást a CryptoAnarchy témakörben, ami szintén nagyon érdekes volt. Volt szó többek közt a TOR-ról, információ- és identitás rejtésről, az egész mögött lévő filozófiáról és társadalmi folyamatokról, stb. Összességében érdekes esemény volt.

Free Culture Movement

Nemrég ráakadtam egy weboldalra, a Free Culture Forum-ra . Bár még régebben, amikor valamilyen "szociális konzultáció" okán felkerült a hackerspace levlistájára, átnéztem a kiáltványukat, csak most olvastam utána jobban a dolognak. Úgy tűnik, hogy egy (kvázi) új fogalom jön be a köztudatba, a szabad kultúra fogalma. Ez a fogalom azért nem új, mert régen eleve így működött a kultúra (az underground kultúra még ma is így működik), de azért új mégis, mert a digitális forradalom lehetővé tette az alkotások és információk minden eddiginél hatékonyabb megosztását.
És ez itt a kulcsszó: megosztás. A free culture mozgalom azt túzte ki a zászlajára, hogy a művészeti alkotások és tudományos kutatások eredményei mindenki számára könnyen elérhetőek legyenek, ez ugyanis az elosztott, fenntartható fejlődés és innováció feltétele. Bár az előbbi mondatom olyan, mintha egy bullshit generátorból másoltam volna ki, a szabad kultúra mozgalomnak, úgy tűnik, megvannak az eszközei arra, hogy tényleges eredményt érjenek el.
És ami a legfőbb pikantériája a dolognak, hogy alapnak, követendő példának a szabad szoftver mozgalmat tekintik. Ezt hozzák föl bizonyítéknak arra, hogy a közösség igenis képes jó minőséget produkálni, sőt, hogy a pénzemberek is megnyugodjanak, még bizniszt is lehet csinálni belőle. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy bár ezért a sikerért a nyílt forráskód mozgalom is rengeteget tett, a szabad szoftver filozófiai háttere nélkül aligha lehetne ezeket a nézeteket más területeken alapként felhasználni (persze jegyezzük meg, hogy a szabad szoftver mozgalom filozófiája is más eszméket vett alapul).

A Last Ninja-t magyarok írták?!

Lassan már szégyellem, hogy csak játékokról szóló bejegyzéseim vannak :D. Pár napja sikerült olcsón hozzájutnom Beregi Péter Pixelhősök c. könyvéhez. Beregi Péternek a Gamestar hasábjain jelennek meg cikkei (legalábbis amikor még olvastam, akkor még ott jelentek meg), és már akkor is faltam a cikkeit, hisz sokszor vette elő a retro játékok témáját, valamint a kalandjátékoknak is nagy rajongója, így duplán is közel éreztem magamhoz az írásait.
A könyv a videojátékok történelméről szól, méghozzá nagyon színvonalas formában, ráadásul egy DVD is jár mellé, amin sok retro játék helyet kapott. Az mondjuk elszomorított, hogy bár sok magyar játék meg lett említve a könyvben, a két kedvencem, a Kastély és a Newcomer nem.
Ami viszont engem felcsigázott az az, hogy a könyvből kiderült: minden idők egyik legjobb játékát, a Last Ninja első részét magyarok írták! Pontosabban a játék 85%-át, utána ugyanis a megbízó (a System 3) egy fillér kifizetése nélkül lelépett, maguk befejezték a játékot (ezért mozog olyan darabosan a sógun az utolsó pályán), és meggazdagodtak belőle. Aki ismeri a játékot, és nagyjából képben van a C64 programozási lehetőségeivel, az egyet fog érteni velem abban, hogy a magyar srácok ember feletti teljesítményt nyújtottak ezzel. Részletekért lásd a könyvet.

Oilrush

A minap előrendelésben megvettem az Oilrush című játékot. Mint azt lehetett már hallani sokfelől, ez a játék a Unigine engine-el van meghajtva, ami a Linux, a Windows és a PS3 platformokat is támogatja. Egyébként maga a játék egy swarming/tower defense keverék, ütős grafikával (bár a Crysis fanok nem fognak tőle elélvezni), jó hangulattal, szóval nem egy korszakalkotó játék, de azért nagyon korrektül hozza a szintet.
A jelenlegi verzió még csak béta, de aki most megrendelte, az letöltheti az utolsó stabil buildeket. Én a 0.6-ot próbáltam ki ubuntu alatt, egész jó, jól is működik, eddig fagyás se volt, pedig a játék elég intenzíven kihasználja a grafikus gyorsítót.
Ami a vicces, hogy a játék fórumán van egy bugreport részleg, ahol külön topicban futnak a windowsos és a linuxos verzió bugreportjai. A linuxos verzióhoz 270 bugreport érkezett, a windows-oshoz pedig 11... ebből szerintem jól látszik a két tábor metalitása közti különbség.

Noidz - a követendő példa

Figyelmébe ajánlanám a kedves jogvédőknek (bár ők ezt nem olvassák), hogy hogyan kell pénzt keresni zenéből. Először is úgy, hogy tehetséges vagy, és jó zenét csinálsz. Másodszor rakd ki a zenéd a netre, hogy mindenki hallgathassa, de csak online. Harmadszor hagyd ki az egészből a tehetséges művészeken élősködő kiadókat. Negyedszer, áruld a zenéidet egyenként, mp3 formátumban, ésszerű áron.
Ezt teszi egy portugál együttes is, a Noidz, akiknek a zenéjére nagyon rákaptam mostanság. Bevallom töredelmesen, zenére még nem költöttem pénzt (játékra és filmre igen), de velük érdemes hagyományt teremtenem. A zenéjüket talán folk-metál-goának hívnám :D. Hallgassátok meg és döntsétek el ti:
http://www.noidz.net/

Assassin's Creed - Brotherhood

Nincs sok időm játszani mostanában. Az újabban felbukkanó játék-sorozatokat már nem is ismerem, pedig van néhány, ami érdekelne (pl Mass Effect). Van viszont néhány olyan sorozat, amiből ha új rész jön ki, akkor nincs választásom, muszáj végigjátszanom :). Ilyenek a StarCraft, Half Life, Lock On/DCS, Deus Ex, és ilyen lesz a Duke Nukem is (a prince of persia is ezek közé tartozott, de sajnos a legutóbbi részt úgy elrontották, hogy végig se játszottam).
Ilyen sorozat az Assassin's Creed is. A történet egy cyberpunk világban játszódik: a játék főhőse Desmond, akinek a genetikai emlékezetében eltárolt információk alapján építik újra az ősei emlékeit, az Animus nevű szerkezet segítségével. Desmond Hashashin klánbéliek leszármazottja, egy titkos szervezeté, amely az igazság védelmére esküdött fel. A harc egy szintén titkos szervezet, a templomosok ellen folyik.
A játék legnagyobb részében Desmond emlékeiben "turkálunk". Az AC első részében a keresztes hadjáratok idejére kalauzoltak el a genetikai emlékek, a közel keletre. Az első rész, bár eléggé unalmas volt, bővelkedett a mélyebb mondanivalóban, és ez az, ami igazán megfogott benne. A második részben már a reneszánsz kori itáliában jártunk, amiben mondanivaló már nem sok volt, a játék viszont élvezetesebb lett.
A legutóbbi rész, amit nemrég játszottam végig, az Assassin's Creed Brotherhood, már RPG elemeket is bevett a képletbe. A sztori egyre izgalmasabb, a reneszánsz kori parkourt pedig még mindig nem lehet megunni. Kíváncsi vagyok, mi lesz a vége.

Első keysigning bulim

A minap életemben először részt vettem egy keysigning bulin. Aki esetleg nem tudná, ez egy olyan összejövetel, ahol olyan emberek találkoznak személyesen, akik megbíznak egymásban, hogy aláírják egymás pgp kulcsait. Ezzel épül a kapcsolati háló, és nem kell certificate-ekkel bohóckodni, ha biztonságos levelezést akarunk lefolytatni. Gyakorlatilag a központosított certificate-rendszer helyett egy p2p rendszert alakítunk ki, ami az egymásba vetett bizalmon alapul.
A buli a budapesti H.A.C.K. hackerspace-ben volt. Előtte volt egy kötetlen stílusú előadás is, amin publikus kulcsú titkosításról, tanusítvány rendszerről, és általánosságban a privacy-ról beszélgettünk. Megállapítottuk, hogy a pgp használatával majdnem mindenkitől elrejthetjük a levelezésünket, kivéve a kormányt meg a titkosszolgálatot... mondanom sem kell, hogy néhány embert hogy letört ez a hír :). Összességében jó kis összejövetel volt.