A Microchip, a PIC mikrokontrollerek gyártója úgy néz ki szeretné újra közkedveltté tenni a PIC-eket a hobbisták körében, az utóbbi időben ugyanis az AVR előnybe került (az arduino-ról nem is beszélve, amin szintén AVR teljesít szolgálatot). Szerintem emiatt is rendeztek egy USB workshopot, amire el is sikerült jutnom. A pofátlan árukapcsolás keretében csak az vehetett részt, aki (bár kedvezményesen) megvette a 16 bites PIC starter kit-et, de amúgy is akartam valami hasonlót venni, úgyhogy alapvetően nem bántam meg. A résztvevők között egyébként valószínűleg én voltam a legfiatalabb... ott találkozhattam az igazi öreg motoros hardver mérnökökkel. Kicsit feszengtem is a hippis öltözékemben a sok elegáns inges szaki között :D.
Maga a workshop inkább a feledhető kategóriába tartozott, az eleje inkább Microchip reklám volt, mint szakmai előadás. Én elvártam volna mondjuk az USB részletekbe menő bemutatását, adatátviteli protokolltól kezdve lábkiosztáson át (ami mondjuk USB esetén nem túl bonyolult :D) a soros jel modulálásáig. Az viszont látszott, hogy az előadó tudja miről beszél, a workshop második felében ugyanis egyrészt kérdésekre válaszolt, másrészt mutatott néhány demó alkalmazást élesben.
Az USB vezérlése PIC-el egyébként egyáltalán nem bonyolult, mindenre van demóalkalmazás, és sima C-ben lehet programozni. A starter kit amit kaptam tényleg eléggé basic, de kezdésnek nem rossz. Egy kis méretű nyomtatott áramköri lap, amire integrálva van a mikrokontroller, a programozó, egy potméter, egy kis méretű LED-es kijelző, egy RGB LED, három USB port, és néhány kapacitív érintésérzékelő. Gondolkodtam, mit lehetne ezzel kezdeni.
Első ötletem abból indult, hogy szeretnék venni a jövőben egy USB-vel ellátott routert, amire egy OpenWRT-t rakva, és rákötve egy vinyót, folyamatosan üzemelhetne (szigorúan csak legális tartalmakkal operáló :P) letöltőközpontként anélkül, hogy a sok áramot fogyasztó gépet be kellene kapcsolni. Ugyanakkor az OpenWRT-re való belépésre így is kellene a számítógép. Mivel valszeg csak néhány jól meghatározott művelet végrehajtására használnám ilyenkor, ezért arra gondoltam, hogy egy kis USB-s eszközzel ezt teljesen jól meg lehetne oldani. Az eszköz rá lenne kötve a routerre, a PIC és a host programja természetesen kommunikálna egymással, és a LED-es kijelzőn megjelenő egyszerű menüs felületen lehetne kezelni a letöltőközpontot. Már csak egy USB-s router kéne, hogy ezt el tudjam kezdeni... (vagy be kéne építeni a mostaniba egy USB-t :) ).
2011. július 10., vasárnap
Juniális
Gyerekkorom kedves élményei közé tartozik a majális. Régen a szüleink mindig elvittek minket annak a cégnek a majálisára, ahol mindketten dolgoztak. Én mindig jól éreztem magam, bár ez, egy gyerekről lévén szó, nem meglepő. A majális hagyománya, mivel sokan a szocialista rendszerhez kötik, sajnos erősen kiveszőben van.
Szerencsére nem mindenhol. Semmiképp se szeretnék cégeket reklámozni, akár ott dolgozok, akár nem, de az Ericssonnál, ahol már majdnem fél éve vagyok alkalmazásban, még mindig él a hagyomány, igaz, juniális néven (mivel júniusban van). Idén mi is elmentünk párommal, és bár megállapítottuk, hogy erre majd gyerekekkel lesz igazán érdemes eljönni, azért mi is jól éreztük magunkat. Rengetegféle program volt, főként gyerekeknek, de azért mi is el tudtunk szórakozni (főleg én :D pl. falmászás, íjászat, repülőgép szimulátor :P).
Anno amikor megtudtam, hogy felvesznek az Ericsson-hoz, volt bennem egyfajta rossz érzés, amiért "eladtam a lelkem egy nagyvállalatnak". Továbbra sem gondolom, hogy az Ericsson sokkal másabb lenne, mint a többi multi, de egyre inkább látszik, hogy ez egy sokkal családközpontúbb cég, mint pl. a legtöbb amerikai (az Ericsson svéd cég). Ez a tény pedig azért könnyít a lelkemen... lehet, hogy végül a pokolra kerülök, de legalább majd a családom jól érzi magát :).
Szerencsére nem mindenhol. Semmiképp se szeretnék cégeket reklámozni, akár ott dolgozok, akár nem, de az Ericssonnál, ahol már majdnem fél éve vagyok alkalmazásban, még mindig él a hagyomány, igaz, juniális néven (mivel júniusban van). Idén mi is elmentünk párommal, és bár megállapítottuk, hogy erre majd gyerekekkel lesz igazán érdemes eljönni, azért mi is jól éreztük magunkat. Rengetegféle program volt, főként gyerekeknek, de azért mi is el tudtunk szórakozni (főleg én :D pl. falmászás, íjászat, repülőgép szimulátor :P).
Anno amikor megtudtam, hogy felvesznek az Ericsson-hoz, volt bennem egyfajta rossz érzés, amiért "eladtam a lelkem egy nagyvállalatnak". Továbbra sem gondolom, hogy az Ericsson sokkal másabb lenne, mint a többi multi, de egyre inkább látszik, hogy ez egy sokkal családközpontúbb cég, mint pl. a legtöbb amerikai (az Ericsson svéd cég). Ez a tény pedig azért könnyít a lelkemen... lehet, hogy végül a pokolra kerülök, de legalább majd a családom jól érzi magát :).
Tavaszi Wing Tsun napok
Ez a bejegyzés picit későn született, a Tavaszi Wing Tsun napok ugyanis már több hete volt, mégis úgy gondoltam jó lenne beszámolni róla. Akik közelebbről ismernek tudják, hogy immáron majdnem 7 éve a wing tsun kung-fu-t gyakorlom. Az ezzel járó egyik kötelezettség, hogy minden fél évben el kell menni egy-egy szemináriumra, ami majdnem ugyanolyan edzés, mint máskor, csak sokkal többen vagyunk, és a kelet európai főinstruktor, Si-fu Máday Norbert tartja.
Az idei tavaszi szeminárium amire eljutottam a Tavaszi Wing Tsun napok nevű eseménnyel esett egybe (a megnevezés érdekes, ugyanis a wing tsun "gyönyörű tavaszt" jelent). Az edzések nagyon érdekesek voltak (voltak fabábu technikák, eszközös alkalmazások, rendvédelmi- és katonai alkalmazások, földharc, stb.), de ezt már megszokhattam. Az idei szemináriumot nem csak ez tette különlegessé.
Máday Si-fu kezdeményezése a "Harcművészek a határon túliakért", ami arról szól, hogy határon túli gyerekeket hoznak el Magyarországra, és ingyen oktatják őket harcművészetre, vagyis testi, lelki és szellemi kitartásra, fegyelemre. Idén több mint száz gyereket hoztak el, és bár nem velük egy teremben edzettünk (ők karate-t tanultak szintén nagyon magas fokú mesterektől), jó érzés volt, hogy legalább kicsit részese vagyok egy ilyen megmozdulásnak.
A másik érdekes mozzanat az volt, amikor az egyik edzés végén Si-fu egyik öreg rokona csatlakozott. Máday Si-fu nagyon a szívén viseli a haza és a nemzet sorsát, így nem meglepő, hogy néha a szakmai elméleti oktatás után kicsit mesél nekünk a magyar történelemről is, persze kicsit más megvilágításban, mint ahogy az a gimis történelemkönyvekben van. Az öreg rokon egy 93 éves bácsi volt, aki megjárta a Don kanyart. Kérésünkre elénekelt néhány akkori katonadalt, de pár vidám szerelmes nóta is elhangzott. Érdekes élmény volt... nekem nem tűnt habzó szájú náci-fasisztának, mint ahogy azt el akarják hitetni a történelem könyvek Horty katonáiról :).
Az idei tavaszi szeminárium amire eljutottam a Tavaszi Wing Tsun napok nevű eseménnyel esett egybe (a megnevezés érdekes, ugyanis a wing tsun "gyönyörű tavaszt" jelent). Az edzések nagyon érdekesek voltak (voltak fabábu technikák, eszközös alkalmazások, rendvédelmi- és katonai alkalmazások, földharc, stb.), de ezt már megszokhattam. Az idei szemináriumot nem csak ez tette különlegessé.
Máday Si-fu kezdeményezése a "Harcművészek a határon túliakért", ami arról szól, hogy határon túli gyerekeket hoznak el Magyarországra, és ingyen oktatják őket harcművészetre, vagyis testi, lelki és szellemi kitartásra, fegyelemre. Idén több mint száz gyereket hoztak el, és bár nem velük egy teremben edzettünk (ők karate-t tanultak szintén nagyon magas fokú mesterektől), jó érzés volt, hogy legalább kicsit részese vagyok egy ilyen megmozdulásnak.
A másik érdekes mozzanat az volt, amikor az egyik edzés végén Si-fu egyik öreg rokona csatlakozott. Máday Si-fu nagyon a szívén viseli a haza és a nemzet sorsát, így nem meglepő, hogy néha a szakmai elméleti oktatás után kicsit mesél nekünk a magyar történelemről is, persze kicsit más megvilágításban, mint ahogy az a gimis történelemkönyvekben van. Az öreg rokon egy 93 éves bácsi volt, aki megjárta a Don kanyart. Kérésünkre elénekelt néhány akkori katonadalt, de pár vidám szerelmes nóta is elhangzott. Érdekes élmény volt... nekem nem tűnt habzó szájú náci-fasisztának, mint ahogy azt el akarják hitetni a történelem könyvek Horty katonáiról :).
RFID workshop a HACK-ben
Tegnap megint részt vettem egy érdekes eseményen a H.A.C.K.-ben. RFID workshopot tartott Pavol, egy szlovák hacker, aki a Mifare kártyák biztonságával foglalkozik hivatásszerűen. A workshop elején én tartottam egy kisebb bevezető előadást magáról az RFID-ről, ami egy egész érdekes beszélgetést indukált az RFID biztonságról és társadalmi hatásairól.
Pavol az előadás alatt bemutatta az általuk írt programot, ami egy a PC-re csatlakoztatott RFID olvasóval képes visszafejteni egy Mifare kártya azonosító kódját. Ezzel már csak annyi a dolgunk, hogy egy blank kártyára feltöltsük, és máris kész a klónozott címkénk. A workshop alatt ezt a gyakorlatban is bemutatta. Volt olyan kártya, aminek a törése pár másodperc alatt sikerült, de egy normálisabb védelemmel rendelkező kártya törése is lement kb 40 perc alatt.
Ezután Pavol tartott még egy előadást a CryptoAnarchy témakörben, ami szintén nagyon érdekes volt. Volt szó többek közt a TOR-ról, információ- és identitás rejtésről, az egész mögött lévő filozófiáról és társadalmi folyamatokról, stb. Összességében érdekes esemény volt.
Pavol az előadás alatt bemutatta az általuk írt programot, ami egy a PC-re csatlakoztatott RFID olvasóval képes visszafejteni egy Mifare kártya azonosító kódját. Ezzel már csak annyi a dolgunk, hogy egy blank kártyára feltöltsük, és máris kész a klónozott címkénk. A workshop alatt ezt a gyakorlatban is bemutatta. Volt olyan kártya, aminek a törése pár másodperc alatt sikerült, de egy normálisabb védelemmel rendelkező kártya törése is lement kb 40 perc alatt.
Ezután Pavol tartott még egy előadást a CryptoAnarchy témakörben, ami szintén nagyon érdekes volt. Volt szó többek közt a TOR-ról, információ- és identitás rejtésről, az egész mögött lévő filozófiáról és társadalmi folyamatokról, stb. Összességében érdekes esemény volt.
Free Culture Movement
Nemrég ráakadtam egy weboldalra, a Free Culture Forum-ra . Bár még régebben, amikor valamilyen "szociális konzultáció" okán felkerült a hackerspace levlistájára, átnéztem a kiáltványukat, csak most olvastam utána jobban a dolognak. Úgy tűnik, hogy egy (kvázi) új fogalom jön be a köztudatba, a szabad kultúra fogalma. Ez a fogalom azért nem új, mert régen eleve így működött a kultúra (az underground kultúra még ma is így működik), de azért új mégis, mert a digitális forradalom lehetővé tette az alkotások és információk minden eddiginél hatékonyabb megosztását.
És ez itt a kulcsszó: megosztás. A free culture mozgalom azt túzte ki a zászlajára, hogy a művészeti alkotások és tudományos kutatások eredményei mindenki számára könnyen elérhetőek legyenek, ez ugyanis az elosztott, fenntartható fejlődés és innováció feltétele. Bár az előbbi mondatom olyan, mintha egy bullshit generátorból másoltam volna ki, a szabad kultúra mozgalomnak, úgy tűnik, megvannak az eszközei arra, hogy tényleges eredményt érjenek el.
És ami a legfőbb pikantériája a dolognak, hogy alapnak, követendő példának a szabad szoftver mozgalmat tekintik. Ezt hozzák föl bizonyítéknak arra, hogy a közösség igenis képes jó minőséget produkálni, sőt, hogy a pénzemberek is megnyugodjanak, még bizniszt is lehet csinálni belőle. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy bár ezért a sikerért a nyílt forráskód mozgalom is rengeteget tett, a szabad szoftver filozófiai háttere nélkül aligha lehetne ezeket a nézeteket más területeken alapként felhasználni (persze jegyezzük meg, hogy a szabad szoftver mozgalom filozófiája is más eszméket vett alapul).
És ez itt a kulcsszó: megosztás. A free culture mozgalom azt túzte ki a zászlajára, hogy a művészeti alkotások és tudományos kutatások eredményei mindenki számára könnyen elérhetőek legyenek, ez ugyanis az elosztott, fenntartható fejlődés és innováció feltétele. Bár az előbbi mondatom olyan, mintha egy bullshit generátorból másoltam volna ki, a szabad kultúra mozgalomnak, úgy tűnik, megvannak az eszközei arra, hogy tényleges eredményt érjenek el.
És ami a legfőbb pikantériája a dolognak, hogy alapnak, követendő példának a szabad szoftver mozgalmat tekintik. Ezt hozzák föl bizonyítéknak arra, hogy a közösség igenis képes jó minőséget produkálni, sőt, hogy a pénzemberek is megnyugodjanak, még bizniszt is lehet csinálni belőle. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy bár ezért a sikerért a nyílt forráskód mozgalom is rengeteget tett, a szabad szoftver filozófiai háttere nélkül aligha lehetne ezeket a nézeteket más területeken alapként felhasználni (persze jegyezzük meg, hogy a szabad szoftver mozgalom filozófiája is más eszméket vett alapul).
A Last Ninja-t magyarok írták?!
Lassan már szégyellem, hogy csak játékokról szóló bejegyzéseim vannak :D. Pár napja sikerült olcsón hozzájutnom Beregi Péter Pixelhősök c. könyvéhez. Beregi Péternek a Gamestar hasábjain jelennek meg cikkei (legalábbis amikor még olvastam, akkor még ott jelentek meg), és már akkor is faltam a cikkeit, hisz sokszor vette elő a retro játékok témáját, valamint a kalandjátékoknak is nagy rajongója, így duplán is közel éreztem magamhoz az írásait.
A könyv a videojátékok történelméről szól, méghozzá nagyon színvonalas formában, ráadásul egy DVD is jár mellé, amin sok retro játék helyet kapott. Az mondjuk elszomorított, hogy bár sok magyar játék meg lett említve a könyvben, a két kedvencem, a Kastély és a Newcomer nem.
Ami viszont engem felcsigázott az az, hogy a könyvből kiderült: minden idők egyik legjobb játékát, a Last Ninja első részét magyarok írták! Pontosabban a játék 85%-át, utána ugyanis a megbízó (a System 3) egy fillér kifizetése nélkül lelépett, maguk befejezték a játékot (ezért mozog olyan darabosan a sógun az utolsó pályán), és meggazdagodtak belőle. Aki ismeri a játékot, és nagyjából képben van a C64 programozási lehetőségeivel, az egyet fog érteni velem abban, hogy a magyar srácok ember feletti teljesítményt nyújtottak ezzel. Részletekért lásd a könyvet.
A könyv a videojátékok történelméről szól, méghozzá nagyon színvonalas formában, ráadásul egy DVD is jár mellé, amin sok retro játék helyet kapott. Az mondjuk elszomorított, hogy bár sok magyar játék meg lett említve a könyvben, a két kedvencem, a Kastély és a Newcomer nem.
Ami viszont engem felcsigázott az az, hogy a könyvből kiderült: minden idők egyik legjobb játékát, a Last Ninja első részét magyarok írták! Pontosabban a játék 85%-át, utána ugyanis a megbízó (a System 3) egy fillér kifizetése nélkül lelépett, maguk befejezték a játékot (ezért mozog olyan darabosan a sógun az utolsó pályán), és meggazdagodtak belőle. Aki ismeri a játékot, és nagyjából képben van a C64 programozási lehetőségeivel, az egyet fog érteni velem abban, hogy a magyar srácok ember feletti teljesítményt nyújtottak ezzel. Részletekért lásd a könyvet.
Oilrush
A minap előrendelésben megvettem az Oilrush című játékot. Mint azt lehetett már hallani sokfelől, ez a játék a Unigine engine-el van meghajtva, ami a Linux, a Windows és a PS3 platformokat is támogatja. Egyébként maga a játék egy swarming/tower defense keverék, ütős grafikával (bár a Crysis fanok nem fognak tőle elélvezni), jó hangulattal, szóval nem egy korszakalkotó játék, de azért nagyon korrektül hozza a szintet.
A jelenlegi verzió még csak béta, de aki most megrendelte, az letöltheti az utolsó stabil buildeket. Én a 0.6-ot próbáltam ki ubuntu alatt, egész jó, jól is működik, eddig fagyás se volt, pedig a játék elég intenzíven kihasználja a grafikus gyorsítót.
Ami a vicces, hogy a játék fórumán van egy bugreport részleg, ahol külön topicban futnak a windowsos és a linuxos verzió bugreportjai. A linuxos verzióhoz 270 bugreport érkezett, a windows-oshoz pedig 11... ebből szerintem jól látszik a két tábor metalitása közti különbség.
A jelenlegi verzió még csak béta, de aki most megrendelte, az letöltheti az utolsó stabil buildeket. Én a 0.6-ot próbáltam ki ubuntu alatt, egész jó, jól is működik, eddig fagyás se volt, pedig a játék elég intenzíven kihasználja a grafikus gyorsítót.
Ami a vicces, hogy a játék fórumán van egy bugreport részleg, ahol külön topicban futnak a windowsos és a linuxos verzió bugreportjai. A linuxos verzióhoz 270 bugreport érkezett, a windows-oshoz pedig 11... ebből szerintem jól látszik a két tábor metalitása közti különbség.
Noidz - a követendő példa
Figyelmébe ajánlanám a kedves jogvédőknek (bár ők ezt nem olvassák), hogy hogyan kell pénzt keresni zenéből. Először is úgy, hogy tehetséges vagy, és jó zenét csinálsz. Másodszor rakd ki a zenéd a netre, hogy mindenki hallgathassa, de csak online. Harmadszor hagyd ki az egészből a tehetséges művészeken élősködő kiadókat. Negyedszer, áruld a zenéidet egyenként, mp3 formátumban, ésszerű áron.
Ezt teszi egy portugál együttes is, a Noidz, akiknek a zenéjére nagyon rákaptam mostanság. Bevallom töredelmesen, zenére még nem költöttem pénzt (játékra és filmre igen), de velük érdemes hagyományt teremtenem. A zenéjüket talán folk-metál-goának hívnám :D. Hallgassátok meg és döntsétek el ti:
http://www.noidz.net/
Ezt teszi egy portugál együttes is, a Noidz, akiknek a zenéjére nagyon rákaptam mostanság. Bevallom töredelmesen, zenére még nem költöttem pénzt (játékra és filmre igen), de velük érdemes hagyományt teremtenem. A zenéjüket talán folk-metál-goának hívnám :D. Hallgassátok meg és döntsétek el ti:
http://www.noidz.net/
Assassin's Creed - Brotherhood
Nincs sok időm játszani mostanában. Az újabban felbukkanó játék-sorozatokat már nem is ismerem, pedig van néhány, ami érdekelne (pl Mass Effect). Van viszont néhány olyan sorozat, amiből ha új rész jön ki, akkor nincs választásom, muszáj végigjátszanom :). Ilyenek a StarCraft, Half Life, Lock On/DCS, Deus Ex, és ilyen lesz a Duke Nukem is (a prince of persia is ezek közé tartozott, de sajnos a legutóbbi részt úgy elrontották, hogy végig se játszottam).
Ilyen sorozat az Assassin's Creed is. A történet egy cyberpunk világban játszódik: a játék főhőse Desmond, akinek a genetikai emlékezetében eltárolt információk alapján építik újra az ősei emlékeit, az Animus nevű szerkezet segítségével. Desmond Hashashin klánbéliek leszármazottja, egy titkos szervezeté, amely az igazság védelmére esküdött fel. A harc egy szintén titkos szervezet, a templomosok ellen folyik.
A játék legnagyobb részében Desmond emlékeiben "turkálunk". Az AC első részében a keresztes hadjáratok idejére kalauzoltak el a genetikai emlékek, a közel keletre. Az első rész, bár eléggé unalmas volt, bővelkedett a mélyebb mondanivalóban, és ez az, ami igazán megfogott benne. A második részben már a reneszánsz kori itáliában jártunk, amiben mondanivaló már nem sok volt, a játék viszont élvezetesebb lett.
A legutóbbi rész, amit nemrég játszottam végig, az Assassin's Creed Brotherhood, már RPG elemeket is bevett a képletbe. A sztori egyre izgalmasabb, a reneszánsz kori parkourt pedig még mindig nem lehet megunni. Kíváncsi vagyok, mi lesz a vége.
Ilyen sorozat az Assassin's Creed is. A történet egy cyberpunk világban játszódik: a játék főhőse Desmond, akinek a genetikai emlékezetében eltárolt információk alapján építik újra az ősei emlékeit, az Animus nevű szerkezet segítségével. Desmond Hashashin klánbéliek leszármazottja, egy titkos szervezeté, amely az igazság védelmére esküdött fel. A harc egy szintén titkos szervezet, a templomosok ellen folyik.
A játék legnagyobb részében Desmond emlékeiben "turkálunk". Az AC első részében a keresztes hadjáratok idejére kalauzoltak el a genetikai emlékek, a közel keletre. Az első rész, bár eléggé unalmas volt, bővelkedett a mélyebb mondanivalóban, és ez az, ami igazán megfogott benne. A második részben már a reneszánsz kori itáliában jártunk, amiben mondanivaló már nem sok volt, a játék viszont élvezetesebb lett.
A legutóbbi rész, amit nemrég játszottam végig, az Assassin's Creed Brotherhood, már RPG elemeket is bevett a képletbe. A sztori egyre izgalmasabb, a reneszánsz kori parkourt pedig még mindig nem lehet megunni. Kíváncsi vagyok, mi lesz a vége.
Első keysigning bulim
A minap életemben először részt vettem egy keysigning bulin. Aki esetleg nem tudná, ez egy olyan összejövetel, ahol olyan emberek találkoznak személyesen, akik megbíznak egymásban, hogy aláírják egymás pgp kulcsait. Ezzel épül a kapcsolati háló, és nem kell certificate-ekkel bohóckodni, ha biztonságos levelezést akarunk lefolytatni. Gyakorlatilag a központosított certificate-rendszer helyett egy p2p rendszert alakítunk ki, ami az egymásba vetett bizalmon alapul.
A buli a budapesti H.A.C.K. hackerspace-ben volt. Előtte volt egy kötetlen stílusú előadás is, amin publikus kulcsú titkosításról, tanusítvány rendszerről, és általánosságban a privacy-ról beszélgettünk. Megállapítottuk, hogy a pgp használatával majdnem mindenkitől elrejthetjük a levelezésünket, kivéve a kormányt meg a titkosszolgálatot... mondanom sem kell, hogy néhány embert hogy letört ez a hír :). Összességében jó kis összejövetel volt.
A buli a budapesti H.A.C.K. hackerspace-ben volt. Előtte volt egy kötetlen stílusú előadás is, amin publikus kulcsú titkosításról, tanusítvány rendszerről, és általánosságban a privacy-ról beszélgettünk. Megállapítottuk, hogy a pgp használatával majdnem mindenkitől elrejthetjük a levelezésünket, kivéve a kormányt meg a titkosszolgálatot... mondanom sem kell, hogy néhány embert hogy letört ez a hír :). Összességében jó kis összejövetel volt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)