2012. április 17., kedd

Ezt most ki kell írnom magamból

Elegem van. Unom már, hogy egyesek szerint szégyen magyarnak lenni. Torkig vagyok azzal, hogy néhányan folyton gyalázzák a saját népüket, és úgy tesznek, mintha mindenki másnak is ez lenne a természetes. Egyszerűen nem vagyok hajlandó azt elfogadni, hogy ha például egy francia vagy német vagy amerikai ember büszke a származására, az egy remek ember (ezt nyilván nem is vitatom), de ha egy magyar ember ápolja a hagyományait (kutatja a történelmét, íjászatot vagy lovaglást tanul, magyar népművészettel, néptánccal, népzenével foglalkozik, stb.), az a politikailag korrekt szemléletmód alapján egy rohadt, alávaló, náci-fasiszta, akasztanivaló gazember. Tényleg így lenne? Senki sem érez kettős mércét?


A fenti részmondatok mindegyikét egyenként kifejthetném hosszasan, de úgy érzem még én ütném meg a bokám miatta, úgyhogy maradjanak ezek a kijelentések csak a levegőben, egyszerűen csak ki kellett írnom magamból. Akinek értenie kell, az úgyis érteni fogja.