Digital Media Manifesto

1.) Man has created the myth of the computer in his own image. Or one of them. Cold, immaculate, sterile, scientific, oppressive.

2.) You can, and must, understand computer-self.

3.) The guardianship of the computer can no longer be left to priesthood.

4.) Technology is an expression of man’s dreams. If man did not indulge in his fantasies, his thoughts alone would inhibit the development of technology itself. Thus it is for the holiness of the human spirit that we must design.

5.) All media are extensions of some human faculty: psychic or physical. It matters because we live in media, as fish live in water.

6.) The new media are not bridges between man and nature; they ARE nature. Media on the one hand, and man on the other, are inseparably linked by an endless feedback loop.

7.) We’re living through a radical transformation of our communications environment. Enjoy and listen with all ears and eyes wide open.

8.) As the unity of the modern world become increasingly technological, rather than a social affair, the techniques of the arts provides the most valuable means of insight into the real direction of our own collective purposes.

9.) Woman can create the myth of the supercomputer in her own image. Or one of them. Warm, imperfect, fertile, religious, expressive.

Információ-szabadság és az Index

Megintcsak undorító dolgok történnek a közmédiában... mint mindig. A kormány meglépte az utóbbi idők leggyávább és legfelháborítóbb lépését: rekordidő alatt nyújtott be törvényjavaslatot az információszabadság korlátozására, elmondásuk szerint a "visszaélésszerű adatigénylések" elleni védekezésként. A dolog hátterében az áll, hogy olyan oknyomozó sajtóorgánumok, mint pl. az átlátszó.hu, mostanában egyre gyakrabban éltek közérdekű adatok igénylésével, hogy korrupció-gyanús ügyletekről kaphassanak információkat, és azt a nyilvánosság elé tárják. A kormány lépése gyomorforgató, a közmédia reakcióján pedig már meg sem lepődök.
Természetesen az olyan (csak magamat tudom ismételni) mocsadék szennylapok, mint pl. az index.hu, azonnal felkapták a témát, zászlajukra tűzvén az információ szabadság nemes ügyét... miközben valószínűleg fennállásuk óta egyszer sem éltek közérdekű adatigényléssel. Ha éltek volna, akkor ez a törvény már az MSZP idejében megszületett volna. Természetesen ők (az index.hu) is, mint minden közmédiumi szereplő, az MTI eleve cenzúrázott híreit fogalmazzák újra, majd saját szempontjaik szerint tovább cenzúrázzák, aztán beleszövik a saját agymosó bullshitjüket. Messzemenőkig képmutató, ahogyan az átlátszósok mellé állnak, miközben ők is ugyanúgy a pokolra kívánják az oknyomozókat, akárcsak a politikusok.

Aki érez késztetést arra, hogy tiltakozzon az információ-szabadság korlátozása ellen, az a TASZ és az átlátszó közös petícióját aláírva megteheti.
Áder János köztársasági elnök: Ne írja alá az információszabadságról szóló törvény módosítását!

Creative Crew

A Creative Crew egy baráti társaságból megalakult, azóta közösségi oldalon szerveződő önképző közösség. Körülbelül egy fél éve alakultunk meg, és ezt az elmúlt pár hónapot azt hiszem nevezhetjük a társaság magzati időszakának. De miről is szól ez az egész?

Mint tudjuk, minden kreatív ötlet már előzőleg létező ötletekből, információkból születik. Agyalunk valamin, amiről olvastunk, vagy hallottunk valahol, aztán hirtelen becsap a villám, és felgyullad a villanykörte a fejünk fölött. Az új ötletek születésének tehát elősegítője az információmegosztás. Amilyen elszomorító helyzetben van a világ manapság, minden eddiginél nagyobb szükség lenne a jó ötletekre.
E célból hívtuk létre a Creative Crew-t. A Crew egy baráti társaság, akik olykor összegyűlnek, és beszélgetnek, érdekes információkat osztanak meg egymással. Ez persze így nem sokban különbözik bármely más baráti társaságtól (ami persze nem feltétlenül rossz dolog), de a tervek közt szerepel, hogy később közös projekteken dolgozzunk együtt, még később akár saját közösségi teret alakítsunk ki.

No de mi az, ami egy Crew összejövetelt megkülönböztet egy kötetlen baráti beszélgetéstől? Természetesen a szabályok (amiket azért próbálunk minél lazábban értelmezni). Egy összejövetelen legalább egy embernek fel kell készülni valamilyen szinten legalább egy témából, amit előad a többieknek. A téma lehet akármi, amit a társaság érdemesnek tart arra, hogy időt szánjon rá. Az előadás lehet csupán egy vitaindító gondolat is, vagy akár egy átfogó prezentáció egy témában, esetleg workshop, vetítés, felolvasás, stb. Az illető megoszthatja a többiekkel egy olvasói vagy filmélményét, bemutathat egy zenei stílust vagy akár egy játékot, tarthat szakmai előadást, felidézhet egy cikket, amiből aztán egy érdekes beszélgetés bontakozhat ki, szóval a lehetőségek végtelenek. A lényeg annyi, hogy gondolatébresztő (az angolban van erre egy jobb szó: "thought-provoking") legyen a témafelvetés, és valamilyen szinten újszerű legyen a többi résztvevő számára. Ehhez persze az is kell, hogy a többi résztvevő kellően nyitott legyen bármilyen téma iránt.

Ez a fajta információmegosztás sok új ismerettel és gondolattal gazdagíthat mindenkit, és az ilyen beszélgetésekből sok kreatív ötlet születhet. Ez a Creative Crew célja. Mint mondtam, a megalakulás óta eltelt időszak még nagyon kezdeti volt, kevésbé voltunk aktívak, de így is volt néhány nagyon érdekes beszélgetés. Volt téma többek közt a cyberpunk szubkultúra/tematika/stílus/irodalmi irányzat/archetípus (ezzel kapcsolatban megnéztünk egy anime klasszikust is), a fenntarthatóság és önfenntartó ökofalvak, sőt volt elektro zenei workshop is. Idén jobban felpörgetjük a dolgokat, sok érdekes témafelvetés van már jelenleg is. Akit érdekel épp mi történik, nézzen be ide: https://www.facebook.com/groups/406805639367922/

Ángyán kálvária

Szegény Ángyán doktor úrnak elég hányattatott sorsa van a közmédiában. Per pillanat mindenki nagyban egyetért vele, de ez nem volt mindig így, pedig Ő már évek óta ugyanezeket szajkózza (aki nem tudja, hogy miket, az tekintse meg az alant látható videót). Amíg a jelenlegi kormány államtitkára nem lett, nagyjából mindenki agyonhallgatta, csak néhány "összeesküvés elméletes" dokumentumfilmben kapott publicitást (amikről persze azóta kiderült, hogy egyáltalán nem csak elméletek, csak ezt nehéz feltolni a közmédián nevelkedett emberek agyáig). Ezután államtitkárnak választották, és ő becsülettel meg is kezdte a munkát, és kidolgozta a Nemzeti Vidékstratégiát, ennek első lépéseként pedig a Darányi Ignác Tervet. Erről természetesen a baloldali- és a közmédia egy betű híradást sem tett, még egy apró szalagcím sem jelent meg róla sehol. A jobboldali médiában sem nagyon, egyedül a Echo TV (ami szélsőjobboldalinak van egyébként kikiáltva) készített egy riportot Ángyán úrral.

Telt múlt az idő, a kormány kezdeti idealista rohama megtört, kezdtek újra felbukkanni a kicsinyes politikai érdekek, így természetesen a Vidékstratégia is megbukott még azelőtt, hogy elkezdődhetett volna. Ángyán jogosan érezhette magát megalázottan, amikor a miniszterelnök, akivel személyesen egyezett meg a terv részleteiről, még beszélni sem volt vele hajlandó a lemondása kapcsán. Ezek után Ángyán minden elérhető fórumon elkezdte támadni a mostani kormányt, és az oligarchákat (akik között egyébként szép számmal akadnak MSZP-sek is), és próbálta ráébreszteni az embereket, hogy mi is folyik az országban.

No és ezen a ponton viselkedtek különösen undorító módon a különféle sajtóorgánumok. Egyrészt a jobboldali sajtó elkezdte Ángyánt agyonhallgatni, amit eleve gerinctelen módszernek tartok, de a legundorítóbb dolgok a baloldali- és a közmédiában folytak. Az ilyen mocsadék szennyoldalak, mint a Véleményvezér és az Index (a kereskedelmi tévéket és a nyomtatott sajtót már meg se említem), miután évekig még csak említés szintjén sem emlékeztek meg a volt államtitkárról, elkezdték címoldalon közölni Ángyán véleményét, sőt mi több, egyetérteni vele. Csak én érzem ezt képmutatásnak?

Primordia

Hosszas várakozás után megérkezett a Wadget Eye Games újabb, immáron harmadik cyberpunk kalandjátéka, a Primordia. A sort a Gemini Rue kezdte, amit a Resonance követett, és most a Primodia, és bár a három játéknak sztori szinten semmilyen kapcsolata nincs egymással - tematikában is csak annyi, hogy mind cyberpunk, de mindhárom játék teljesen más oldaláról közelíti meg a jelenséget -, én egy sorozatnak tekintem őket. A kevés közös jellegzetességhez tartozik még a retro stílusú, de nagyon hangulatos grafika, és a fordulatos és eredeti történet.

A Gemini Rue a cyberpunk film noir-szerű, borongós hangulatát ragadta meg mesterien, ami mellé egy hozzáillő, ballonkabátos, kiégett zsaru karaktert kaptunk, és az amnéziás "testvérét", aki egy steril kutatóközpontban éli a tesztalanyok egysíkú életét. A karaktereket felváltva kell irányítani a játék folyamán, ez pedig érdekes kettősséget hoz a játékmenetbe. A két karakter sorsa egészen különleges módon fonódik össze a történet folyamán, aminek nem akarom lelőni a poénját, legyen elég annyi, hogy megéri végigjátszani a játékot miatta.

A Resonance már sokkal "jelenszagúbb" világban játszódik. Négy átlagember - egy "vénróka" zsaru, egy oknyomozó hacker, egy fizikus és egy nehéz gyerekkorú (majd megértitek :) ) nő - nyomoz egy misztikus haláleset kapcsán. A cselekmény középpontjában egy tömegpusztító fegyvernek is használható találmány áll, aminek során mind a négy karaktert kell egyszerre irányítanunk, mindegyik képességeit ott és akkor használva, amikor épp kell. Ennek a csavarnak köszönhetően a fejtörők is változatosabbak, a női karakter álmaiban játszódó epizódok pedig erre az élvezetes játékmenetre tesznek még egy lapáttal. A játék intrójából már sejthető, hogy a sztori végkifejlete eléggé ütős, úgyhogy ezt is érdemes végigtolni.

De a játék, ami írásra késztetett, az mégiscsak a Primordia. Ez az eddigiektől teljesen eltérő díszletek közt játszódik, egy "poszthumán", robotok által uralt és lakott civilizációba kalauzol. A főhősnek, egy humanoid robotnak, és lebegő társának kell a szigorúan "robotos" problémáit megoldani, miközben a főhős múltjának (előző verzióinak) történetére is fény derül. A néhol igen mély és elgondolkodtató párbeszédekkel tűzdelt játékmenet feszültségét a lebegő robotsegéd poénjai oldják hathatósan. A Wadget Eye játékai közt ez az első, amely vallásfilozófiai témákat feszeget, ebben a robot-civilizációban ugyanis új értelmet nyer a Humanizmus: a robotok vallását értik ez alatt, aminek lényege, hogy az Embert, mint Teremtőt dicsőítik. Azt hiszem egyértelmű, hogy a játék szimbólumrendszerében mi mit hivatott jelképezni :). Ahogy egy jövőben játszódó történet is tulajdonképpen a jelenről, úgy egy robotokat középpontba állító sztori is voltaképp magáról az emberről szól.

Párhuzamos port programozás

Bár egy párhuzamos port programozása nem nagy dolog, én szinte katarzisként éltem meg, hogy végre sikerült. Nekem, egy nyamvadt szoftveresnek, hosszas szenvedés, utánajárás és próbálkozás után végre sikerült beírnom egy byte-ot a PCMCIA-n laptopra kötött parallel port adatvonalára. Ez igazi áttörés, ugyanis így kényelmesen, a laptopomról folytathatom a SIDBox projectet, ami így elsőre nyilván nem sokat mond a legtöbb ember számára, de időben szólok arról is.
Örömömben csináltam is néhány képet arról, ahogy egy 7 szegmenses kijelzővel kipróbáltam az adatvonalra írást. Mint látható, mind a nyolc kimeneti láb működik.

És íme a forráskód, ami végül működött (itt csak fényképpel rakom ki, ahogy halad a projekt, úgyis kitolom Github-ra, ha valakit érdekel, onnan majd leszedheti).

Batman - Felemelkedés

Nem vagyok nagy moziba járó, de most viszonylag rövid időn belül két filmet is láttam. Mindkettő jó kritikákat kapott, bár nem ez vitt rá arra, hogy megnézzem őket moziban. Az Emlékmást Philip K. Dick rajongóként szimplán kötelező volt megnéznem, bár nem sokat vártam tőle, de azt legalább sikerült is teljesítenie. A felrántó kritikákat nem igazán értem, mert bár megvolt benne a cyberpunk pupillapornó (és ez nálam hatalmas pirospont), a sztoriban semmi újat nem tudott felmutatni, gyakorlatilag csak XIII volt cyberpunk köntösben.
A Nolan féle Batman trilógia befejező része viszont... ütött. Nagyot. Végre egy - újabb - film, ami arról szól, amiről minden karakterközpontú filmnek szólnia kellene. A felemelkedésről, a felébredésről, önmagunk legyőzéséről szól, transzcendenciáról, megvilágosodásról. Arról, hogy igazi erőt csak a hit képes adni (legyen bár a tárgya akármi). Én már ezzel önmagában is megelégedtem volna, de ezen túl a film pedzegeti a nyugati "modern" civilizáció dekadens voltának témáját is (kedvencem a filmből: - Ez az értéktőzsde, itt nem lehet pénzt lopni; - Miért, ti mégis mit csináltok?), bár az ez ellen való lázadást rossznak állítja be, ami miatt picit szívtam a fogam. Azon pedig, hogy ezek mellett még a sztori is izgalmas, már szinte meg se lepődünk. Az utóbbi idők legmeghatározóbb filmélménye.