2012. december 28., péntek

Ángyán kálvária

Szegény Ángyán doktor úrnak elég hányattatott sorsa van a közmédiában. Per pillanat mindenki nagyban egyetért vele, de ez nem volt mindig így, pedig Ő már évek óta ugyanezeket szajkózza (aki nem tudja, hogy miket, az tekintse meg az alant látható videót). Amíg a jelenlegi kormány államtitkára nem lett, nagyjából mindenki agyonhallgatta, csak néhány "összeesküvés elméletes" dokumentumfilmben kapott publicitást (amikről persze azóta kiderült, hogy egyáltalán nem csak elméletek, csak ezt nehéz feltolni a közmédián nevelkedett emberek agyáig). Ezután államtitkárnak választották, és ő becsülettel meg is kezdte a munkát, és kidolgozta a Nemzeti Vidékstratégiát, ennek első lépéseként pedig a Darányi Ignác Tervet. Erről természetesen a baloldali- és a közmédia egy betű híradást sem tett, még egy apró szalagcím sem jelent meg róla sehol. A jobboldali médiában sem nagyon, egyedül a Echo TV (ami szélsőjobboldalinak van egyébként kikiáltva) készített egy riportot Ángyán úrral.

Telt múlt az idő, a kormány kezdeti idealista rohama megtört, kezdtek újra felbukkanni a kicsinyes politikai érdekek, így természetesen a Vidékstratégia is megbukott még azelőtt, hogy elkezdődhetett volna. Ángyán jogosan érezhette magát megalázottan, amikor a miniszterelnök, akivel személyesen egyezett meg a terv részleteiről, még beszélni sem volt vele hajlandó a lemondása kapcsán. Ezek után Ángyán minden elérhető fórumon elkezdte támadni a mostani kormányt, és az oligarchákat (akik között egyébként szép számmal akadnak MSZP-sek is), és próbálta ráébreszteni az embereket, hogy mi is folyik az országban.

No és ezen a ponton viselkedtek különösen undorító módon a különféle sajtóorgánumok. Egyrészt a jobboldali sajtó elkezdte Ángyánt agyonhallgatni, amit eleve gerinctelen módszernek tartok, de a legundorítóbb dolgok a baloldali- és a közmédiában folytak. Az ilyen mocsadék szennyoldalak, mint a Véleményvezér és az Index (a kereskedelmi tévéket és a nyomtatott sajtót már meg se említem), miután évekig még csak említés szintjén sem emlékeztek meg a volt államtitkárról, elkezdték címoldalon közölni Ángyán véleményét, sőt mi több, egyetérteni vele. Csak én érzem ezt képmutatásnak?


2012. december 18., kedd

Primordia


Hosszas várakozás után megérkezett a Wadget Eye Games újabb, immáron harmadik cyberpunk kalandjátéka, a Primordia. A sort a Gemini Rue kezdte, amit a Resonance követett, és most a Primodia, és bár a három játéknak sztori szinten semmilyen kapcsolata nincs egymással - tematikában is csak annyi, hogy mind cyberpunk, de mindhárom játék teljesen más oldaláról közelíti meg a jelenséget -, én egy sorozatnak tekintem őket. A kevés közös jellegzetességhez tartozik még a retro stílusú, de nagyon hangulatos grafika, és a fordulatos és eredeti történet.

A Gemini Rue a cyberpunk film noir-szerű, borongós hangulatát ragadta meg mesterien, ami mellé egy hozzáillő, ballonkabátos, kiégett zsaru karaktert kaptunk, és az amnéziás "testvérét", aki egy steril kutatóközpontban éli a tesztalanyok egysíkú életét. A karaktereket felváltva kell irányítani a játék folyamán, ez pedig érdekes kettősséget hoz a játékmenetbe. A két karakter sorsa egészen különleges módon fonódik össze a történet folyamán, aminek nem akarom lelőni a poénját, legyen elég annyi, hogy megéri végigjátszani a játékot miatta.


A Resonance már sokkal "jelenszagúbb" világban játszódik. Négy átlagember - egy "vénróka" zsaru, egy oknyomozó hacker, egy fizikus és egy nehéz gyerekkorú (majd megértitek :) ) nő - nyomoz egy misztikus haláleset kapcsán. A cselekmény középpontjában egy tömegpusztító fegyvernek is használható találmány áll, aminek során mind a négy karaktert kell egyszerre irányítanunk, mindegyik képességeit ott és akkor használva, amikor épp kell. Ennek a csavarnak köszönhetően a fejtörők is változatosabbak, a női karakter álmaiban játszódó epizódok pedig erre az élvezetes játékmenetre tesznek még egy lapáttal. A játék intrójából már sejthető, hogy a sztori végkifejlete eléggé ütős, úgyhogy ezt is érdemes végigtolni.


De a játék, ami írásra késztetett, az mégiscsak a Primordia. Ez az eddigiektől teljesen eltérő díszletek közt játszódik, egy "poszthumán", robotok által uralt és lakott civilizációba kalauzol. A főhősnek, egy humanoid robotnak, és lebegő társának kell a szigorúan "robotos" problémáit megoldani, miközben a főhős múltjának (előző verzióinak) történetére is fény derül. A néhol igen mély és elgondolkodtató párbeszédekkel tűzdelt játékmenet feszültségét a lebegő robotsegéd poénjai oldják hathatósan. A Wadget Eye játékai közt ez az első, amely vallásfilozófiai témákat feszeget, ebben a robot-civilizációban ugyanis új értelmet nyer a Humanizmus: a robotok vallását értik ez alatt, aminek lényege, hogy az Embert, mint Teremtőt dicsőítik. Azt hiszem egyértelmű, hogy a játék szimbólumrendszerében mi mit hivatott jelképezni :). Ahogy egy jövőben játszódó történet is tulajdonképpen a jelenről, úgy egy robotokat középpontba állító sztori is voltaképp magáról az emberről szól.