2012. december 28., péntek

Ángyán kálvária

Szegény Ángyán doktor úrnak elég hányattatott sorsa van a közmédiában. Per pillanat mindenki nagyban egyetért vele, de ez nem volt mindig így, pedig Ő már évek óta ugyanezeket szajkózza (aki nem tudja, hogy miket, az tekintse meg az alant látható videót). Amíg a jelenlegi kormány államtitkára nem lett, nagyjából mindenki agyonhallgatta, csak néhány "összeesküvés elméletes" dokumentumfilmben kapott publicitást (amikről persze azóta kiderült, hogy egyáltalán nem csak elméletek, csak ezt nehéz feltolni a közmédián nevelkedett emberek agyáig). Ezután államtitkárnak választották, és ő becsülettel meg is kezdte a munkát, és kidolgozta a Nemzeti Vidékstratégiát, ennek első lépéseként pedig a Darányi Ignác Tervet. Erről természetesen a baloldali- és a közmédia egy betű híradást sem tett, még egy apró szalagcím sem jelent meg róla sehol. A jobboldali médiában sem nagyon, egyedül a Echo TV (ami szélsőjobboldalinak van egyébként kikiáltva) készített egy riportot Ángyán úrral.

Telt múlt az idő, a kormány kezdeti idealista rohama megtört, kezdtek újra felbukkanni a kicsinyes politikai érdekek, így természetesen a Vidékstratégia is megbukott még azelőtt, hogy elkezdődhetett volna. Ángyán jogosan érezhette magát megalázottan, amikor a miniszterelnök, akivel személyesen egyezett meg a terv részleteiről, még beszélni sem volt vele hajlandó a lemondása kapcsán. Ezek után Ángyán minden elérhető fórumon elkezdte támadni a mostani kormányt, és az oligarchákat (akik között egyébként szép számmal akadnak MSZP-sek is), és próbálta ráébreszteni az embereket, hogy mi is folyik az országban.

No és ezen a ponton viselkedtek különösen undorító módon a különféle sajtóorgánumok. Egyrészt a jobboldali sajtó elkezdte Ángyánt agyonhallgatni, amit eleve gerinctelen módszernek tartok, de a legundorítóbb dolgok a baloldali- és a közmédiában folytak. Az ilyen mocsadék szennyoldalak, mint a Véleményvezér és az Index (a kereskedelmi tévéket és a nyomtatott sajtót már meg se említem), miután évekig még csak említés szintjén sem emlékeztek meg a volt államtitkárról, elkezdték címoldalon közölni Ángyán véleményét, sőt mi több, egyetérteni vele. Csak én érzem ezt képmutatásnak?


2012. december 18., kedd

Primordia


Hosszas várakozás után megérkezett a Wadget Eye Games újabb, immáron harmadik cyberpunk kalandjátéka, a Primordia. A sort a Gemini Rue kezdte, amit a Resonance követett, és most a Primodia, és bár a három játéknak sztori szinten semmilyen kapcsolata nincs egymással - tematikában is csak annyi, hogy mind cyberpunk, de mindhárom játék teljesen más oldaláról közelíti meg a jelenséget -, én egy sorozatnak tekintem őket. A kevés közös jellegzetességhez tartozik még a retro stílusú, de nagyon hangulatos grafika, és a fordulatos és eredeti történet.

A Gemini Rue a cyberpunk film noir-szerű, borongós hangulatát ragadta meg mesterien, ami mellé egy hozzáillő, ballonkabátos, kiégett zsaru karaktert kaptunk, és az amnéziás "testvérét", aki egy steril kutatóközpontban éli a tesztalanyok egysíkú életét. A karaktereket felváltva kell irányítani a játék folyamán, ez pedig érdekes kettősséget hoz a játékmenetbe. A két karakter sorsa egészen különleges módon fonódik össze a történet folyamán, aminek nem akarom lelőni a poénját, legyen elég annyi, hogy megéri végigjátszani a játékot miatta.


A Resonance már sokkal "jelenszagúbb" világban játszódik. Négy átlagember - egy "vénróka" zsaru, egy oknyomozó hacker, egy fizikus és egy nehéz gyerekkorú (majd megértitek :) ) nő - nyomoz egy misztikus haláleset kapcsán. A cselekmény középpontjában egy tömegpusztító fegyvernek is használható találmány áll, aminek során mind a négy karaktert kell egyszerre irányítanunk, mindegyik képességeit ott és akkor használva, amikor épp kell. Ennek a csavarnak köszönhetően a fejtörők is változatosabbak, a női karakter álmaiban játszódó epizódok pedig erre az élvezetes játékmenetre tesznek még egy lapáttal. A játék intrójából már sejthető, hogy a sztori végkifejlete eléggé ütős, úgyhogy ezt is érdemes végigtolni.


De a játék, ami írásra késztetett, az mégiscsak a Primordia. Ez az eddigiektől teljesen eltérő díszletek közt játszódik, egy "poszthumán", robotok által uralt és lakott civilizációba kalauzol. A főhősnek, egy humanoid robotnak, és lebegő társának kell a szigorúan "robotos" problémáit megoldani, miközben a főhős múltjának (előző verzióinak) történetére is fény derül. A néhol igen mély és elgondolkodtató párbeszédekkel tűzdelt játékmenet feszültségét a lebegő robotsegéd poénjai oldják hathatósan. A Wadget Eye játékai közt ez az első, amely vallásfilozófiai témákat feszeget, ebben a robot-civilizációban ugyanis új értelmet nyer a Humanizmus: a robotok vallását értik ez alatt, aminek lényege, hogy az Embert, mint Teremtőt dicsőítik. Azt hiszem egyértelmű, hogy a játék szimbólumrendszerében mi mit hivatott jelképezni :). Ahogy egy jövőben játszódó történet is tulajdonképpen a jelenről, úgy egy robotokat középpontba állító sztori is voltaképp magáról az emberről szól.


2012. szeptember 2., vasárnap

Párhuzamos port programozás

Bár egy párhuzamos port programozása nem nagy dolog, én szinte katarzisként éltem meg, hogy végre sikerült. Nekem, egy nyamvadt szoftveresnek, hosszas szenvedés, utánajárás és próbálkozás után végre sikerült beírnom egy byte-ot a PCMCIA-n laptopra kötött parallel port adatvonalára. Ez igazi áttörés, ugyanis így kényelmesen, a laptopomról folytathatom a SIDBox projectet, ami így elsőre nyilván nem sokat mond a legtöbb ember számára, de időben szólok arról is.
Örömömben csináltam is néhány képet arról, ahogy egy 7 szegmenses kijelzővel kipróbáltam az adatvonalra írást. Mint látható, mind a nyolc kimeneti láb működik.








És íme a forráskód, ami végül működött (itt csak fényképpel rakom ki, ahogy halad a projekt, úgyis kitolom Github-ra, ha valakit érdekel, onnan majd leszedheti).

2012. augusztus 22., szerda

Batman - Felemelkedés

Nem vagyok nagy moziba járó, de most viszonylag rövid időn belül két filmet is láttam. Mindkettő jó kritikákat kapott, bár nem ez vitt rá arra, hogy megnézzem őket moziban. Az Emlékmást Philip K. Dick rajongóként szimplán kötelező volt megnéznem, bár nem sokat vártam tőle, de azt legalább sikerült is teljesítenie. A felrántó kritikákat nem igazán értem, mert bár megvolt benne a cyberpunk pupillapornó (és ez nálam hatalmas pirospont), a sztoriban semmi újat nem tudott felmutatni, gyakorlatilag csak XIII volt cyberpunk köntösben.
A Nolan féle Batman trilógia befejező része viszont... ütött. Nagyot. Végre egy - újabb - film, ami arról szól, amiről minden karakterközpontú filmnek szólnia kellene. A felemelkedésről, a felébredésről, önmagunk legyőzéséről szól, transzcendenciáról, megvilágosodásról. Arról, hogy igazi erőt csak a hit képes adni (legyen bár a tárgya akármi). Én már ezzel önmagában is megelégedtem volna, de ezen túl a film pedzegeti a nyugati "modern" civilizáció dekadens voltának témáját is (kedvencem a filmből: - Ez az értéktőzsde, itt nem lehet pénzt lopni; - Miért, ti mégis mit csináltok?), bár az ez ellen való lázadást rossznak állítja be, ami miatt picit szívtam a fogam. Azon pedig, hogy ezek mellett még a sztori is izgalmas, már szinte meg se lepődünk. Az utóbbi idők legmeghatározóbb filmélménye.

2012. július 22., vasárnap

Thieves - A cyberpunk rövidfilm végre youtube-on

A Thieves című cyberpunk rövidfilm eddig csak privát vetítéseken volt megtekinthető, de most végre youtube-on is nézhető. Nagyon régóta várok már erre, annak idején a collective cyberpunk community fórumon figyeltem fel rá, ahol a készítője reklámozta. A trailer alapján nagyon megtetszett, és picit segítettem is terjeszteni. Most, hogy már láttam, őszintén szólva jobbra számítottam. Mindenesetre azért nem rossz, tekintve, hogy milyen kevés hasonló rövidfilm jelenik meg, legyünk hálásak.
Ráadásul egy nagy megtiszteltetés is ért, amire csak véletlenül figyeltem fel. Tekerjetek a videóban 12:25-höz :) (a cyberpunk community fórumon Neuromanta néven vagyok fent).

2012. május 29., kedd

Facebook is my fate

Nemsokára megházasodok, jön a házasélet, komoly felnőtt ember módjára kell majd viselkednem. Úgy gondoltam, hogy még most, amíg megtehetem, kellene csinálni valami eszeveszett nagy őrültséget. Valami hülyeséget, amit egy komoly, épeszű felnőtt ember nem csinál. Gondoltam ilyenekre, mint parkourözni a keleti vágányai között, elvégezni egy bölcsész szakot, hosszú lejáratú állami kötvényekbe fektetni, felrakni a Windows Vistát, kiutazni Izraelbe horogkeresztes pólóban, stb, de egyik sem tűnt igazán nagy őrültségnek.
Aztán eszembe jutott, mi lenne az alkalomhoz méltó cselekedet: regisztrálni Facebook-ra :)

2012. április 17., kedd

Ezt most ki kell írnom magamból

Elegem van. Unom már, hogy egyesek szerint szégyen magyarnak lenni. Torkig vagyok azzal, hogy néhányan folyton gyalázzák a saját népüket, és úgy tesznek, mintha mindenki másnak is ez lenne a természetes. Egyszerűen nem vagyok hajlandó azt elfogadni, hogy ha például egy francia vagy német vagy amerikai ember büszke a származására, az egy remek ember (ezt nyilván nem is vitatom), de ha egy magyar ember ápolja a hagyományait (kutatja a történelmét, íjászatot vagy lovaglást tanul, magyar népművészettel, néptánccal, népzenével foglalkozik, stb.), az a politikailag korrekt szemléletmód alapján egy rohadt, alávaló, náci-fasiszta, akasztanivaló gazember. Tényleg így lenne? Senki sem érez kettős mércét?


A fenti részmondatok mindegyikét egyenként kifejthetném hosszasan, de úgy érzem még én ütném meg a bokám miatta, úgyhogy maradjanak ezek a kijelentések csak a levegőben, egyszerűen csak ki kellett írnom magamból. Akinek értenie kell, az úgyis érteni fogja.

2012. március 13., kedd

Zöld Pénz POS pályázat alkotóknak


Ez hatalmas ötlet!
Egyébként is az egyik legfontosabb feladatunk az lenne itt Magyarországon, hogy a külföldi függésű valutánk helyett helyi pénzt használjunk a belföldi kereskedelemre. Vannak erre már jó kezdeményezések (pl. a Hungaro, a Drábik féle Jópénz alapítvány, vagy a balatoni és a soproni helyi pénzek, de még a kormány is tett egy apró lépést ebbe az irányba), de ezt a dolgot minél jobban népszerűsíteni kéne. Ez a felhívás a Zöld Pénz részéről szerintem hatalmas ötlet, hiszen ha valóban sikerül egy olyan megoldást találni, ami a kritériumoknak megfelel (márpedig a fiatal kreatív közösség szerintem képes erre), akkor innovatív módon oldhatnánk meg egy összetett gazdasági, és egyre inkább társadalmi problémát.

2012. február 21., kedd

Damage Reporting request

Nemrégiben elkészült egy könyv kézirata, ami bár még nem jelent meg, de már most megérdemli a reklámot. Az író közelebbi és távolabbi ismerősei körében régóta várt könyv a Damage Report, természetesen Damage tollából. Aki nem ismerné, az illető a Planet Damage blog írója, a cyberpunk scene egyik (ha nem a) legismertebb bloggere (bár én inkább média-hackernek szoktam nevezni :) ), nem mellesleg a 14sec cyberpunk rövidfilm társalkotója, a The Dose magazin írója, az ld50.hu megalkotója, és még sorolhatnám.

Szóval Ő írt egy könyvet, Damage Report címmel. Amikor beszélgettem vele a könyvről, nem sikerült konkrét képet kialakítanom arról, hogy miről is szól pontosan, de azt hiszem ez csak előnyére válik. A legkonkrétabb megfogalmazás talán ez, by Damage of course:

"A huszonegyedik század forradalmai, persze, ugyanúgy léteznek. Csak egy hétig tartanak. Jó esetben. Megrágjátok, lájkoljátok, berételitek, pluszegyezitek, széttrolloljátok, megveszitek, hazaviszitek, ráveritek, fel a blogra, belájkoljátok, pluszegyezitek, jöhet a következő forradalom. És még önmagában, ha eléggé távolról nézzük, ezzel sincsen baj. A baj csak azzal van, hogy eléggé távolról nézve az is kiderül, hogy éppen a lejtőn vagyunk. És nem látszik, hol az alja igazán. A szabadesést viszont, unalmunkban vagy ingerhiányunkban, nem cserélnénk fel semmivel.
Erről szól ez a könyv."

Nekem nincs facebook-om, de attól még van pofám reklámozni, de csak a könyv kedvéért: http://www.facebook.com/damrep
Akinek sikerült felkeltenem az érdeklődését, az nyomjon legalább egy like-ot rá, akinek meg nem, az már úgyis elakadt az előző bekezdésnél. A könyv áprilisban jelenik meg, nagyon szurkolok, hogy legalább a célközönség (ami nem egy széles réteg) felfigyel rá.

2012. február 12., vasárnap

Táltos - cyberspace megjelenítés

Lassacskán haladok a Táltossal, most épp a kibertér megjelenítésén dolgozok. Még távolról sincs kész, de egy dolgot el kellene döntenem még most az elején, amiről szeretném kikérni a nagyérdemű véleményét. Maga a látványvilág elég egyszerű lesz, nagyrészt csak vonalakat kell rajzolnom a képernyőre. Erre két módot találtam ki, az egyiknél ténylegesen csak vonalakat rajzolok, a másiknál textúrázott poligonokkal érem el ugyanezt a hatást. Alant láthattok néhány képet, amik alapján összehasonlítható a két kirajzolási mód. Szerintetek melyik néz ki jobban? Melyik "szájberszpészesebb"?

Aki ki szeretné próbálni, lepullozhatja githubról: Táltos at Github
Python, pyGame és pyOpenGL kell a futtatáshoz.







2012. január 26., csütörtök

Egy csipetnyi webhacking

Nemrég felfedeztem egy sebezhetőséget az egyik weboldalon, és sikerélménnyel jutalmazott, ugyanis elküldtem a sebezhetőség leírását az oldal adminjának, aki bár nem siette el a választ, de kijavította a hibát, és megköszönte a bejelentést. Ilyenkor érzem, hogy valóban nem hülyeség a hacker-etika :).
Mivel a hiba már javítva van, berakom ide is a hiba leírását, okulni még lehet belőle, de kihasználni már nem. Az érintett oldalt nyilván nem teszem közzé.

Amikor valaki újraregisztrál, akkor ugye ti "generáltok" neki új jelszót, amit elküldtök az email címére. A gond az, hogy ez az új jelszó könnyen kitalálható bárki által.
Ha ugyanaz a személy újra megpróbál újraregisztrálni, akkor egy ehhez hasonló hibaüzenet íródik ki az oldalra: Duplicate entry '2255' for key 1
A 2255 gondolom egy sorszámféleség az adatbázisban, az új jelszó pedig ebből a számból, és előtte a jelszo szóból tevődik össze. Ha erre valaki rájön (márpedig én is rájöttem, így bárki rájöhet), akkor onnantól kezdve bárki nevében, akinek tudja a felhasználó nevét és email címét (amit elég könnyű kideríteni), be tud lépni, feltéve ha az illető nem változtatta meg a jelszavát (márpedig valljuk be, a jelszóváltoztatás nem divat manapság).

Lehetséges megoldások:
1.) Generáljon az oldal normális jelszavakat (kis-nagy betű, számok, egyéb karakterek, legalább 8 karakter hosszú). Ez lenne a legjobb megoldás.
2.) Az se rossz ha az első belépés után a felhasználó kötelezve lenne a jelszava megváltoztatására, de ez még így is nagy biztonsági rés.
3.) Az is sokat segítene ha nem íródna ki az oldalon a hibaüzenet.

Megjelent az Oil Rush

Megjelent az Oil rush, a játék, ami mérföldkő lehet a Linux elterjedésében játékplatformként. Én már egy ideje próbálgatom a bétáit, fasza kis cucc lett. A Unigine engine demójaként is felfogható a játék, ami egy olyan játékfejlesztői platformot ad, amivel az elkészült játék futtatható Linuxon, windows-on, osx-en és PS3-on is. Reméljük sok sok játék készül majd még ezzel az engine-el, a tudására szerintem nem lehet panasz.

Oil Rush game

2012. január 14., szombat

(Ön)fenntarthatóság

Az utóbbi időben egyre többet gondolkozok azon, hogy mi lesz, ha a gyenge lábakon álló, és már most erősen ingadozó nyugati civilizáció tényleg összeomlik, és megszűnnek az egész életünkben természetesnek vett közszolgáltatások. Ez sajnos egyre inkább valós alternatíva, tehát érdemes rá legalább lélekben, de szerintem tudásban is, felkészülni.
A barátainkkal beszélgettünk róla, hogy milyen jó lenne egy önfenntartó kommunát létrehozni, ahol majdnem mindent magunknak termelnénk meg. Ezzel egyrészt kivédenénk a közszolgáltatások megszűnéséből adódó negatív hatásokat, másrészt eleve jobb lenne egy ilyen környezetben élni, mint folytatni napjaink stresszes, lélekölő, városi életformáját. Magyarán még akkor is jó alternatíva, hogyha mindenki hirtelen észhez tér, és nem vágja ki saját maga alatt a VilágFát.
Utánanéztem a témának, és találtam néhány érdekes weboldalt, amit ezúton osztok meg veletek. Elsőként talán egy blogbejegyzést, ami ugyanezt a témát foglalja össze meglepően jól (jobban mint én): A vidéki letelepedés és az alulról szerveződés perspektívái.
Az önfenntartásnak a legfontosabb aspektusa az élelemtermelés, ezért ennek néztem utána jobban. Létezik a Magyar Permakultúra Szövetség, aminek a honlapjáról le is tölthető egy könyv. A permakultúra egyébként nagyjából az önfenntartó ökogazdálkodást jelenti, nagyjából azt, amiről ez a videó is szól. Ezen a weblapon egy érdekes kertrendezési technikáról, a termőoszlopos termelésről lehet tájékozódni (könyvet és felszerelést rendelni), szintén magyarul. Szintén permakultúráról szól egy külföldi oldal, ami bár sajnos tele van mindenféle reklámmal, azért lehet találni használható infókat.
Az Elég.hu inkább társadalmi és politikai folyamatokkal foglalkozik, de a Tiki-wiki-jükön elég sok "sustainable" technológiáról szó van, érdemes szétnézni. Nagyon jó gyűjtemény, és a legtöbb hasonló weboldallal szemben itt részletes leírások is megtalálhatók. Szintén nem rossz a Self Sufficiency Guide, ami szintén külföldi, ergo szintén tele van reklámmal, de azért érdemes szétnézni rajta.
Végül a bizonyíték, hogy az open source mozgalom, ami a szoftverek területén kezdődött, tényleg megváltoztatta a világot. Létezik egy WindowFarm nevezetű projekt, aminek a lényege, hogy olyan helyen termesztenek növényeket, ahol amúgy nagyon nehéz lenne: egy lakás ablakában. Teljesen nyílt, ergo minden információ fent van róla a neten, bárki megépítheti a leírások alapján, és a közösség a projekt indulása óta rengeteg fejlesztést végzett rajta.
A másik nagyon jó weboldal, ami szintén a nyílt technológiára és az információ megosztására épít, az Open Source Ecology. Itt különféle mezőgazdasági és egyéb gépeknek a legyártásához szükséges információk találhatók. Összerakhatunk például egy traktort bárki által beszerezhető eszközökkel, és hogyha mondjuk sikerül kombinálni egy fagázturbinával, akkor a benzintől sem függünk többé, az önellátó közösségünknek pedig lesz egy mezőgazdasági munkagépe.

Távolról sem merítettem ki a témát, az iménti linkek egy fél órás utánajárás gyümölcsei. Ha valaki talál még hasonlóan jó anyagokat, ne fogjátok vissza magatokat, osszátok meg.