Az év legmelegebb napján visszatértünk a párommal (apropó: azóta már a menyasszonyom) Miskolcra, igazi otthonunkba, hogy egy régi ismerősöm újonnan alakult bandájának koncertjét meghallgassuk. Ez a banda a Nowherehill. Hát mit mondjak... nem volt semmi.
Alig hallok manapság jó rockzenét, de ez az volt. A helyszín is jó választás volt, a Miskolc Galéria eldugott kis udvara jó helyet adott a kis underground közösségnek. Viktort, az énekest még akkor ismertem meg, amikor Miskolcon laktam, pár évig együtt játszottunk Live Vampire szerepjátékot. Azok az összejövetelek is megérnének egyszer egy blogbejegyzést egyébként.
Nem egy tipikus pogózós koncert volt, inkább nyugodtan, ülve tombolós, a zenék mégis annyira sodróak voltak, hogy kicsit még most is a hatása alatt vagyok. Az egyetlen szám amelyik nem tetszett tőlük egy Dream Theater feldolgozás volt. Soundcloud-on meghallgathattok tőlük néhány szerzeményt, de azt megsúgom, hogy az igazán jó számaik csak koncerten hallhatók, illetve remélem, hogy nemsokára egy album formájában is megvehetem.
2011. augusztus 28., vasárnap
Test Driven Development tanfolyam
A múlt héten a cég jóvoltából elmentem egy Test Driven Development tanfolyamra. A tanfolyamot egy Jon Jabber nevű, igazi hamisítatlan brit akcentusú fazon tartotta, aki egyrészt jó fej volt, másrészt szakmailag kevés felkészültebb emberrel találkoztam eddig.
Az utóbbi időben sokat olvastam Agile, TDD és Clean Code témakörben, ezért úgy gondoltam, nem sok újat fog tudni mondani, de szerencsére nem így volt. Arra számítottam, hogy a tanfolyam a Clean Code átismétlése lesz, ehhez képest szinte csak olyanokat tanultam, amik abban nincsenek benne, mégis egy témakörhöz tartoznak, és persze nem is mondanak egymásnak ellent.
Bár a TDD irányelveivel abszolút egyet értek, értem és tapasztalom, hogy miért teszi gyorsabbá a fejlesztést, C++ programozóként mégis furcsa, hogy úgy kell programoznom, hogy az olvashatóságot fontosabbnak tartom a hatékonyságnál (a kettő ugyanis gyakran ellentmond egymásnak). Szerencsére a tanfolyam kifejezetten a C++-ra koncentrált, a tag sok hasznos tanácsot adott kifejezetten C++ témában, és persze megint bebizonyosodott, hogy néhány évig még tanulnom és használnom kell ezt a nyelvet ahhoz, hogy tényleg azt mondhassam: értek hozzá.
Az utóbbi időben sokat olvastam Agile, TDD és Clean Code témakörben, ezért úgy gondoltam, nem sok újat fog tudni mondani, de szerencsére nem így volt. Arra számítottam, hogy a tanfolyam a Clean Code átismétlése lesz, ehhez képest szinte csak olyanokat tanultam, amik abban nincsenek benne, mégis egy témakörhöz tartoznak, és persze nem is mondanak egymásnak ellent.
Bár a TDD irányelveivel abszolút egyet értek, értem és tapasztalom, hogy miért teszi gyorsabbá a fejlesztést, C++ programozóként mégis furcsa, hogy úgy kell programoznom, hogy az olvashatóságot fontosabbnak tartom a hatékonyságnál (a kettő ugyanis gyakran ellentmond egymásnak). Szerencsére a tanfolyam kifejezetten a C++-ra koncentrált, a tag sok hasznos tanácsot adott kifejezetten C++ témában, és persze megint bebizonyosodott, hogy néhány évig még tanulnom és használnom kell ezt a nyelvet ahhoz, hogy tényleg azt mondhassam: értek hozzá.
Cyberpunk reneszánsz?
Picit régebben el voltam keseredve, hogy a kedvenc művészi irányzatomat/szubkultúrámat/irodalmi stílusomat (válassz egyet), a cyberpunkot nagyon elhanyagolják. A cyberpunknak igazából a 80-as években volt aranykora, a 90-es években vált populárissá (ennek a tetőpontja volt 99-ben a Mátrix), azóta viszont egyre csak degradálódik, kevés ilyen mű jelenik meg. Az utóbbi időben viszont ez a tendencia kezd fordulatot venni.
A magyar művészek sem hanyagolják el az irányzatot (Szintetikus álom, Adás, 1, de én még a Kontrollt is ide sorolom), filmek és sorozatok is jelennek meg néha napján (Tron Legacy, Caprica), William Gibsonnak is kb fél éve hogy megjelent a legutóbbi regénye, számomra a leglátványosabb "fejlődés" viszont a játékok terén volt. Sok cyberpunk játék jelent meg az utóbbi időben. Ezek közül kettőt emelnék most ki: a Gemini Rue-t, és a Deus Ex 3-at, de jelentek meg mások is, pl. az Alternativa c. hangulatos kalandjáték, és az EYE: Devine Cybermancy c. nagyon összetett FPS, amiben a cyberpunk keveredik a misztikummal.
A Gemini Rue egy régi vágású kalandjáték, első ránézésre a Beneath the Steel Sky-ra emlékeztet a leginkább. Sokan szidják a pixeles grafikát, de szerintem ez is hozzájárul a varázshoz. A játék folyamán két karaktert irányítunk felváltva, egy fiatal amnéziást, akit egy furcsa helyen tartanak fogva, és egy kiégett nyomozót, aki a testvére után kutat. A két karakter sorsa egészen furcsa módon fonódik össze, rég nem találkoztam játékban ennyire jól eltalált, fordulatos és izgalmas sztorival. A fejtörők egy átlagos kalandjátékokon nevelkedett rutinos játékos számára nem jelenthetnek gondot, logikusak is, és pixel vadászatra sincs szükség, szóval teljesen rendben van.
A Deus Ex - Human Revolution egy nagyságrenddel komolyabb játék, pár napja jelent csak meg, de persze én egyből rávetettem magam. Az első részt egyszerűen nem lehetett nem imádni, és szerintem a másodikkal sem voltak nagyobb bajok, bár az első rész szintjét nem ütötte meg. A harmadik részt azért vártam annyira, mert aki látta, azt mondta, hogy olyan jó, mint az első rész. Pár óra játék után elmondhatom, hogy igen, igazuk van. A történetnek a jelek szerint az augmentációk a központi témája, az intrót nézve libabőrös lettem, a Ghost in the Shell-ből a Making of Cyborg jutott az eszembe. Ajánlom mindenki figyelmébe a játékot.
A magyar művészek sem hanyagolják el az irányzatot (Szintetikus álom, Adás, 1, de én még a Kontrollt is ide sorolom), filmek és sorozatok is jelennek meg néha napján (Tron Legacy, Caprica), William Gibsonnak is kb fél éve hogy megjelent a legutóbbi regénye, számomra a leglátványosabb "fejlődés" viszont a játékok terén volt. Sok cyberpunk játék jelent meg az utóbbi időben. Ezek közül kettőt emelnék most ki: a Gemini Rue-t, és a Deus Ex 3-at, de jelentek meg mások is, pl. az Alternativa c. hangulatos kalandjáték, és az EYE: Devine Cybermancy c. nagyon összetett FPS, amiben a cyberpunk keveredik a misztikummal.
A Gemini Rue egy régi vágású kalandjáték, első ránézésre a Beneath the Steel Sky-ra emlékeztet a leginkább. Sokan szidják a pixeles grafikát, de szerintem ez is hozzájárul a varázshoz. A játék folyamán két karaktert irányítunk felváltva, egy fiatal amnéziást, akit egy furcsa helyen tartanak fogva, és egy kiégett nyomozót, aki a testvére után kutat. A két karakter sorsa egészen furcsa módon fonódik össze, rég nem találkoztam játékban ennyire jól eltalált, fordulatos és izgalmas sztorival. A fejtörők egy átlagos kalandjátékokon nevelkedett rutinos játékos számára nem jelenthetnek gondot, logikusak is, és pixel vadászatra sincs szükség, szóval teljesen rendben van.
A Deus Ex - Human Revolution egy nagyságrenddel komolyabb játék, pár napja jelent csak meg, de persze én egyből rávetettem magam. Az első részt egyszerűen nem lehetett nem imádni, és szerintem a másodikkal sem voltak nagyobb bajok, bár az első rész szintjét nem ütötte meg. A harmadik részt azért vártam annyira, mert aki látta, azt mondta, hogy olyan jó, mint az első rész. Pár óra játék után elmondhatom, hogy igen, igazuk van. A történetnek a jelek szerint az augmentációk a központi témája, az intrót nézve libabőrös lettem, a Ghost in the Shell-ből a Making of Cyborg jutott az eszembe. Ajánlom mindenki figyelmébe a játékot.
Gentoo blog
Megfogadtam, hogy ebben a blogban leírok mindent, amivel épp aktuálisan foglalkozok, szóval úgy döntöttem, most behozom a lemaradást, és visszamenőleg is kipostolok pár dolgot. Először is azt, amivel a múlt héten elég sok időt eltöltöttem.
Indítottam ugyanis egy külön blogot, amiben egy gentoo linux rendszer születését és fejlődését követem nyomon (megtaláljátok a blogjaim közt). A régi laptopomra telepítem fel, amin már van egy debian is, de csak azért, hogy amíg a gentoo nincs kész, tudjam azért használni valamire. A múlt héten egy fontos mérföldkőhöz jutottam a gentoo-val: sikerült feltelepíteni. A telepítés részletes menetét persze kiposztoltam, nem csak a blogpost-os blogomba, hanem két másik oldalra is, ahol szintén vezetek blogot (repostolom őket), ezek pedig a logout, és az androbit.
Miután kiment a leírás első része, mindkét oldalon megkért az admin, hogy rakjam ki teljes értékű cikként az oldalra. Ezt akkor elutasítottam, előbb megírtam a második részt is, és úgy együtt lett publikálva mindkét oldalon. Az Androbit kevésbé ismert, de kizárólag informatikai portál, a logout pedig a PH lapcsalád tagja, inkább közösségi portál, de a számtech szakmai cikkeken van főleg a hangsúly. Büszke vagyok rá, hogy mindkét oldalon címlapos írás lett a cikkből. Itt vannak a linkek ha valakit érdekel:
Logout
Androbit
Indítottam ugyanis egy külön blogot, amiben egy gentoo linux rendszer születését és fejlődését követem nyomon (megtaláljátok a blogjaim közt). A régi laptopomra telepítem fel, amin már van egy debian is, de csak azért, hogy amíg a gentoo nincs kész, tudjam azért használni valamire. A múlt héten egy fontos mérföldkőhöz jutottam a gentoo-val: sikerült feltelepíteni. A telepítés részletes menetét persze kiposztoltam, nem csak a blogpost-os blogomba, hanem két másik oldalra is, ahol szintén vezetek blogot (repostolom őket), ezek pedig a logout, és az androbit.
Miután kiment a leírás első része, mindkét oldalon megkért az admin, hogy rakjam ki teljes értékű cikként az oldalra. Ezt akkor elutasítottam, előbb megírtam a második részt is, és úgy együtt lett publikálva mindkét oldalon. Az Androbit kevésbé ismert, de kizárólag informatikai portál, a logout pedig a PH lapcsalád tagja, inkább közösségi portál, de a számtech szakmai cikkeken van főleg a hangsúly. Büszke vagyok rá, hogy mindkét oldalon címlapos írás lett a cikkből. Itt vannak a linkek ha valakit érdekel:
Logout
Androbit
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)