2012. augusztus 22., szerda

Batman - Felemelkedés

Nem vagyok nagy moziba járó, de most viszonylag rövid időn belül két filmet is láttam. Mindkettő jó kritikákat kapott, bár nem ez vitt rá arra, hogy megnézzem őket moziban. Az Emlékmást Philip K. Dick rajongóként szimplán kötelező volt megnéznem, bár nem sokat vártam tőle, de azt legalább sikerült is teljesítenie. A felrántó kritikákat nem igazán értem, mert bár megvolt benne a cyberpunk pupillapornó (és ez nálam hatalmas pirospont), a sztoriban semmi újat nem tudott felmutatni, gyakorlatilag csak XIII volt cyberpunk köntösben.
A Nolan féle Batman trilógia befejező része viszont... ütött. Nagyot. Végre egy - újabb - film, ami arról szól, amiről minden karakterközpontú filmnek szólnia kellene. A felemelkedésről, a felébredésről, önmagunk legyőzéséről szól, transzcendenciáról, megvilágosodásról. Arról, hogy igazi erőt csak a hit képes adni (legyen bár a tárgya akármi). Én már ezzel önmagában is megelégedtem volna, de ezen túl a film pedzegeti a nyugati "modern" civilizáció dekadens voltának témáját is (kedvencem a filmből: - Ez az értéktőzsde, itt nem lehet pénzt lopni; - Miért, ti mégis mit csináltok?), bár az ez ellen való lázadást rossznak állítja be, ami miatt picit szívtam a fogam. Azon pedig, hogy ezek mellett még a sztori is izgalmas, már szinte meg se lepődünk. Az utóbbi idők legmeghatározóbb filmélménye.

1 megjegyzés: