Ez a bejegyzés picit későn született, a Tavaszi Wing Tsun napok ugyanis már több hete volt, mégis úgy gondoltam jó lenne beszámolni róla. Akik közelebbről ismernek tudják, hogy immáron majdnem 7 éve a wing tsun kung-fu-t gyakorlom. Az ezzel járó egyik kötelezettség, hogy minden fél évben el kell menni egy-egy szemináriumra, ami majdnem ugyanolyan edzés, mint máskor, csak sokkal többen vagyunk, és a kelet európai főinstruktor, Si-fu Máday Norbert tartja.
Az idei tavaszi szeminárium amire eljutottam a Tavaszi Wing Tsun napok nevű eseménnyel esett egybe (a megnevezés érdekes, ugyanis a wing tsun "gyönyörű tavaszt" jelent). Az edzések nagyon érdekesek voltak (voltak fabábu technikák, eszközös alkalmazások, rendvédelmi- és katonai alkalmazások, földharc, stb.), de ezt már megszokhattam. Az idei szemináriumot nem csak ez tette különlegessé.
Máday Si-fu kezdeményezése a "Harcművészek a határon túliakért", ami arról szól, hogy határon túli gyerekeket hoznak el Magyarországra, és ingyen oktatják őket harcművészetre, vagyis testi, lelki és szellemi kitartásra, fegyelemre. Idén több mint száz gyereket hoztak el, és bár nem velük egy teremben edzettünk (ők karate-t tanultak szintén nagyon magas fokú mesterektől), jó érzés volt, hogy legalább kicsit részese vagyok egy ilyen megmozdulásnak.
A másik érdekes mozzanat az volt, amikor az egyik edzés végén Si-fu egyik öreg rokona csatlakozott. Máday Si-fu nagyon a szívén viseli a haza és a nemzet sorsát, így nem meglepő, hogy néha a szakmai elméleti oktatás után kicsit mesél nekünk a magyar történelemről is, persze kicsit más megvilágításban, mint ahogy az a gimis történelemkönyvekben van. Az öreg rokon egy 93 éves bácsi volt, aki megjárta a Don kanyart. Kérésünkre elénekelt néhány akkori katonadalt, de pár vidám szerelmes nóta is elhangzott. Érdekes élmény volt... nekem nem tűnt habzó szájú náci-fasisztának, mint ahogy azt el akarják hitetni a történelem könyvek Horty katonáiról :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése